Dylan Minette, a 13 okom volt (13 Reasons Why) sztárja rengeteg érdekességet árult el önmagáról, a sorozatról, annak jelentésbeli tartalmáról, s a kulisszák mögé is betekinthettünk egy vele készült interjúban, amelyet a rawpages.com nevű amerikai lapban olvashatunk. Ennek magyar verzióját közöljük.
Meglepett a sorozat visszhangja, vagy csak az jött, amire egyébként is számítottál?
Mindig is reménykedtünk abban, hogy nagy lesz a nézettség, de nem számítottunk semmire, nem voltak elvárások. A fogadtatása némileg elsöprő, mert tényleg rengetegen nézik meg. Sokan jönnek oda hozzám, hogy látták, és ez felvillanyoz engem, és szerintem mindenkit, aki ezen a műsoron dolgozott.
Nem fura az, hogy amin te hat és fél hónapot dolgoztál, azt tulajdonképpen emberek akár egy nap alatt megnézik?
Őszintén szólva, az, fura. Abszolút az. De úgy vagyok vele, hogy mindig lesznek új emberek, akik még nem látták, hiszen ez a sorozat örökre szól.
Amikor Clay-t egy kicsit frusztráltnak látjuk a képernyőn, úgy érezhetjük, hogy Dylan is az valójában, de persze vannak különbözőségek is közöttetek. Van még valaki a karakterek közül, akivel néhány tulajdonságon osztoztok?
Tony vagy Jeff. Ők nagyon-nagyon jószívű emberek, és azt gondolom, hogy sokkal inkább rájuk kellene hasonlítania mindenkinek.
Habár ez Hannah meccse, hiszen ő a sztori narrátora inkább, mégis némileg a tiédet is látjuk. Mit gondolsz, miben lenne másabb ez a sztori, ha az egészet Clay szemszögéből látnánk?
A sorozat alatt sokszor láthattuk, hogy mennyire fontos neki Hannah, mennyire szerette őt. Ahogy látjuk, hogy hogyan mélyül el a kapcsolatuk, egyre inkább megszereti a néző is Hannah-t, és abban reménykedik, hogy nem fogja megtenni azt, amit nyilvánvalóan megtesz, hiszen egyértelmű, hogy mi lesz a sztori vége Hannah részéről, de te akkor is csak ordítasz a foteledben, hogy ‘ne tedd, ne tedd.’ Tudod, hogy mi fog történni, mégis reménykedsz. Clay is így próbálja őt életben tartani, azzal, hogy őrzi az emlékét, azzal, hogy megpróbál igazságot szolgáltatni.
Annyira összetörik az ember szíve, ahogyan ezt a szerelmi sztorit követi végig. És ráadásul tudod, hogy mégcsak happyend sem lehet.
Ha csak a Hannah-Clay visszajátszásokat nézed, akkor abszolút látszik egy Rómeó és Júlia feeling, ami tényleg a világ legszomorúbb szerelmi története.
Rengeteg érzelmes jelenet van a sorozatban. Megrémítettek ezek téged, hogy uramatyám, hogy fog ez majd a filmvásznon kinézni?
Mindig ideges vagyok, ha valami olyat olvasok, amiben benne vagyok. A legrosszabb az, amikor szöveg szerint nevetnem kell, hevesen. Hetekig stresszelek rajta, hogy ez majd hogy fog sikerülni. De bármit is mondtam, hogy én ezt nem akarom, nekem ez nem fog menni, mind belekerült a végleges forgatókönyvbe. Brian Yorkey (az sorozat írója) folyamatosan kihívások elé állított ezekkel. Eléggé gonosz húzás volt, de pozitívan gonosz.
Azt mondtad, hogy csak azután olvastad a könyvet, hogy befejeztétek a forgatást, mert azt akartad, hogy ez a Clay más legyen.
Igen, csak utólag olvastam, és hálás is vagyok a döntésemért így utólag, mert egyébként olyan sokáig voltam Clay, hogy aztán elolvasni a könyvet…teljesen olyan volt, mintha ott lettem volna a könyvben. Éreztem a felelősséget, éreztem azt, ahogyan éreznem kellett, amikor olvastam a könyvet. Ezt az élményt sosem venném el magamtól, akkor sem, ha lehetőségem lenne rá.
A sorozat sosem volt túlkiabálós vagy mézes-mázos a tinédzserek számára. Szerinted hogyan hatott ez a végső termékre?
Nagyon megleptük az embereket, ez tény, szerintem nem erre számítottak még a promóciós anyagok során, az előzetesből, hogy ezt fogják kapni. Tény az is, hogyha ebből egy tizenkét karikás sorozatot csinálunk, az maximum a csak romantikázás fogalmát súrolta volna, vagy érte volna el, és az már nem lett volna ennyire elborzasztó. De nem tudod átélni az egészet, ha nem látod az egészet, ha nem veszed észre Bryce gaztetteit, akkor nem látod a teljes képet, itt viszont cél volt, hogy megmutassuk az egészet, hogy a néző lássa a borzalmakat, és úgy tudjon ítélni.
Mind izgatottak vagyunk egy következő tizenhármasra, mert valóban rendkívüliek vagytok, és megvan bennetek a kémia, ami ehhez kell, jó csapat vagytok, és ez nem a szokásos sablon, hanem ti valóban egy családként élitek ezt meg.
Szerintem nálunk mindenki szeret a másikkal dolgozni, és én is több sztorit akarok még látni, én is kíváncsi vagyok, hogy hogyan alakul majd többiek élete ezek után, és Clay pedig talán kispadra ül.
Nem hiszem, hogy ez meg fog történni, Dylan.
Sosem lehet tudni.
(via Rawpages)
