Nyisd meg a galériádat, és görgess vissza egy kicsit. Valószínűleg találsz több száz, vagy ezer olyan fotót, amiről már fogalmad sincs, miért készült. Egy random screenshot. Egy homályos kép az asztalról. Három ugyanolyan fotó ugyanarról a naplementéről. És mégis őrizzük őket.
Régen egy fényképezésnek súlya volt. Meg kellett venni a filmet, vigyázni kellett, hány kép maradt, aztán elvinni előhívatni. Emiatt valószínűleg nem is fotóztunk le mindent, ami az utunkba került. Ma pedig?
Katt. Katt. Katt.
Egyetlen este alatt simán készülhet több tucat kép. A telefon pedig szépen elteszi őket egy végtelennek tűnő galériába.
„Ezt majd egyszer átnézem”
Persze, hogy nem nézed át. Legalábbis nem azt a 14 000 képet, amit az elmúlt években összegyűjtöttél. Van köztük fontos kép, vicces kép, emlék, munka, screenshot, recept, jegyzet, mém és körülbelül 800 olyan fotó, amelyről már fogalmad sincs, hogy miért volt akkor olyan fontos.
És talán pont ez benne a legérdekesebb. A telefonunk nem egyszerűen tárolja a képeinket. Egyfajta digitális padlás lett belőle. Mindent elrakunk, mert egyszer talán még szükségünk lehet rá.
De tényleg emlékszünk attól, hogy lefotóztuk?
Nem feltétlenül. Kutatások szerint a fényképezés megváltoztathatja azt, hogyan figyelünk egy élményre. Egyes vizsgálatokban a fotózók bizonyos vizuális részletekre jobban emlékeztek, miközben más, például hallási részletekre kevésbé.
Más kutatások pedig arra utalnak, hogy a fotók akkor segítenek igazán az emlékezésben, ha később elő is vesszük és foglalkozunk velük, nem csak gyűjtjük őket. Vagyis egy fotó önmagában még nem feltétlenül emlék. Lehet, hogy csak egy fájl.
Aztán egyszer megtalálsz egy teljesen random képet
És hirtelen eszedbe jut minden: hol voltál, kivel voltál, milyen zene szólt, milyen volt az idő, mit csináltatok utána. Talán éppen ezért nem baj, hogy tele van a telefonunk „felesleges” képekkel, mert lehet, hogy ma csak egy rosszul sikerült fotó egy hétköznapi estéről, de öt év múlva viszont lehet, hogy ez lesz számodra az egyik legkedvesebb képed.
Nem azért, mert szép, hanem mert emlékeztet valamire, amit már majdnem elfelejtettél.
