Frissek, tehetségesek, fiatalok: új banda kopogtat a siker kapuján. A Hello Hurricane-nel beszélgettünk, akiknek első EP-jét péntektől már Te is meghallgathatod.
Több tehetségkutatón is részt vettetek. Melyikre vagytok a legbüszkébbek és miért?
Beni: A legbüszkébbek szerintem Veszprémre és a Kikeltetőre vagyunk.
Balázs: Veszprémben nagyon jól éreztük magunkat, nagyon felemelő érzés volt, amikor egy ötnapos együtt zenélés után győzelemmel tértünk haza, a zenekar eddigi életének egyik legjobb hete volt.
Tamás: Én is a veszprémi utcazenére. Egészen új élmény volt a versenyhelyzet, és a folyamatos idegterror alatt csodálatosan összeszoktunk.
Ábel: Veszprémre, mindenképpen. Idegen közönség előtt kellett játszanunk és sikerült meggyőznünk őket.
Most jelenik meg az első EP-tek, január helyett áprilisban. Mi az oka a csúszásnak?
Balázs: Sajnos néhány technikai akadállyal szembesültünk, de szerencsére ezeken túl vagyunk, reméljük, a végeredmény mindenkit kárpótolni fog a késésért.
Ábel: Ez az első komolyabb projekt, amit csináltunk, akadtak váratlan problémák, mégsem voltunk annyira felkészülve, mint kellett volna, és nem akartuk összecsapni sem.
A dalok egytől egyig saját szerzemények?
Balázs: Koncerten az utóbbi időben csak saját szerzemény hangzik el, korábban előfordult néhány feldolgozás is.
Mi inspirált titeket a megírásuknál, milyen témákat érintenek? Magyar nyelven nem terveztek dalokat írni?
Beni: Engem például egy épp akkori hangulat vagy egy emlék inspirál, máskor meg egy konkrét dolog jut eszembe, de néha van olyan is, hogy csak úgy akarok számot írni és akkor írok is egyet.
Tamás: Nagy általánosságban az aktuális behatásokból és a zene-általi benyomásokból kezdek el dalszöveget írni, és miután kész, átnézem többször és finomítok rajta egyet-kettőt.
Balázs: Mivel mi szinte csak angol nyelvű zenéket hallgatunk, nem tartjuk szükségesnek a magyar szöveget. Mi nem is érezzük elvárásnak a magyart, hiszen ennek a fajta zenének az angol nyelv sokkal jobban áll, legalábbis szerintünk.
Még nagyon fiatalok vagytok. A zenélés a fő életcél vagy csak egy hobbi, van B-tervetek?
Balázs: Jelenleg mindannyiunk jár a zenekar mellett egyetemre/gimnáziumba.
Beni: Én személy szerint ezt szeretném csinálni, emellett van még a színművészet. A kérdés, hogy mindkettő össze jön-e, vagy csak az egyik.
Ábel: Szinte minden, amit csinálok a zenével, illetve hanggal kapcsolatos (zenekar, stúdió), szóval mondhatjuk, hogy ez az A, B és C terv is.
Van valamilyen zenei előképzettségetek, mennyire mozogtok magabiztosan a színpadon?
Tamás: Én még általánosban tanultam szolfézst a furulya mellett, úgyhogy maradjunk az autodidakta kifejezésnél, azt hiszem.
Ábel: Hét évig tanultam gitározni, több zenekarban is játszottam, mielőtt bekerültem volna a Hello Hurricane-be, így a zenei előképzettség és színpadi gyakorlat is megvolt.
Beni: A színpadon való mozgást Tamással mi jól viseljük (a Katona József Színház ifi-programja miatt), de a többieknek sem jelent ez egyáltalában nagy gondot. Sőt. Eleinte nyilván nehézkesebben ment, de aztán belejöttünk, a színpadon a zenére figyelünk, és hogy minél jobban tudjuk átadni azt, amit épp szeretnénk azon a koncerten. A közönségre is figyelünk azzal is, hogy például a számok milyen sorrendben legyenek, milyen plusz elemeket tegyünk bele stb., de ez másodlagossá válik amellett, hogy minél jobban el tudjuk engedni magunkat a koncerten.
Balázs: A zenei előképzettség bandán belül változó, de ha számíráskor mindenki beleadja amije van, ez nem okoz komolyabb gondokat. Habár már két és fél éve megvan a zenekar, én úgy látom, hogy még mindig rengeteget fejlődünk próbáról próbára, koncertről koncertre.
Mi az, amitől a ti zenétek kiemelkedik a többi indie-zenekar produkciója közül? Hogyan jellemeznétek a zenekart, a zenéteket?
Balázs: Az utóbbi időben olyan számokat próbálunk írni, amikbe belecsempészünk valami különlegeset (nem sztenderd dalszerkezetek, ritmusok, gitárhangzások), amik szerintem sokkal izgalmasabbá teszik a szerzeményeket, úgy hallgatói, mint szerzői szempontból is.
Tamás: Azt hiszem, egyre inkább kezdünk rátalálni a saját hangzásunkra. És ez tényleg egy folyamatos jelen, ahogy formáljuk magunkat időről-időre. Azt tudnám kiemelni, hogy két énekes van a bandában, így többször kétszólamúak a számok, amiket írunk. Gyakorlatilag a legjobbak vagyunk a világon. (nevet)
Ambrus: Szerintem a saját zenénket teljesen máshogy halljuk, mint a közönség, ezért nehéz arra válaszolni, hogy az instrumentális részben miben emelkedünk ki. Viszont szerintem legtöbbször az énekes hangja az, ami egyedivé tesz egy zenekart. Dobost lehet váltani, énekest nem. Belülről nekem úgy hangzik, hogy nálunk az énekes duó teszi leginkább különlegessé a zenénket.
Beni: A zenénk, ahogy én általában mindig szoktam mondani, olyan, mintha egy sötét szobában ülnél, ahova egy résen, kis repedésen, hasadékon át beszűrődik valamilyen fény. Ez most így nagyon nyálasan és nagyon művészien hangzik, de igazából nagyon egyszerűen elképzelhető. Például, ha este elalváshoz behúzod a redőnyt, de azért tökéletesen sötét sosem lesz, mert egy kis résen át mindig átszűrődik valami. Erre utal az EP címe is: Crevice Light.
Terveztek klipet, turnét a jövőben, hol láthatunk titeket legközelebb?
Balázs: Legközelebb május végén lépünk fel, egyelőre még nem árulunk el részleteket, de már nagyon várjuk! Nyáron egy-két fesztiválon is megfordulunk majd. Az első klipet egy LP megjelenéséhez szeretnénk kötni, már dolgozunk új dalokon, ősszel szeretnénk kiadni az albumot.
https://www.youtube.com/watch?v=O-hR5079wIA
Képek: Hellohurricane
