1980. május 26-án, moszkvai idő szerint 21 óra 20 perckor, budapesti idő szerint 20 óra 20 perckor a Szovjetunióban felbocsátották a Szojuz—36 űrhajót. A legénység parancsnoka Valerij Kubászov, a Szovjetunió űrhajós-pilótája volt, a kutatóűrhajós pedig Farkas Bertalan.
Farkas Bertalan a kisvárdai járásban, a kétezer lelkes Gyulaházán született 1949. augusztus 2-án. Ugyanitt járt általános iskolába, majd Kisvárdán, a Bessenyei György Gimnáziumban érettségizett, ahonnan tiszti iskolára jelentkezett. Nyíregyházán, az MHSZ klubjában ismerkedett meg a repüléssel, itt szállt gépre először. Akkor senki sem tudhatta, hogy a gyulaházi, kisvárdai, nyíregyházi kollektívákban az a diák tanul, aki hazánkból elsőként jut majd el a világűrbe.
Tanárt szerettünk volna nevelni belőle – mondta 40 évvel ezelőtt Farkas Lajosné Czinke Erzsébet, az első magyar űrhajós édesanyja. Berci azonban másként döntött. Repülőtiszt lett, most pedig megint olyasmire vállalkozott, amiről mi csak azt tudjuk, hogy valami egészen különleges: a világűrben repül. Mindig nagyon féltettem, de ő erősnek, bátornak bizonyult. Most úgy érzem, mint akármelyik édesanya az én helyemben: kívánom, hogy sikerüljön, amihez hozzákezdett a fiam.
Farkas Bertalan 1986-tól, közlekedésmérnöki diplomájának megszerzése után az MTA Interkozmosz Tanács kutatócsoportjának munkatársa, mérnök-ezredes, 1995-től dandártábornok, a honvédség repülőszemlélő-helyettese volt. 1996-ban légügyi attasé lett az Egyesült Államokban, 1997-ben nyugállományba vonult. A Semmelweis Egyetem tudományos főtanácsadója, a Nemzetközi Űrhajós Szövetségnek megalakulása óta tagja. Ma is kedvelt és népszerű személyiség, sokan felismerik és tisztelettel veszik körül.
Forrás: FrissMédia
