Számos vészjósló jövőbelátótól halhattuk már, a jövő konfliktusait elsősorban a víz és a vízforrások birtoklásának kérdése okozza majd. Míg a jelen nemzetközi összecsapásai a kőolaj és földgáz birtoklása és továbbítása körüli vitákban bontakozik ki, a vízhiány a jövőben okoz majd hasonló nagyhatalmi versenyfutást. Ebből a szempontból még inkább meg kell becsülnünk helyzetünket, azt, hogy Magyarországon ásványvíz minőségű csapvízhez juthatunk hozzá, s mindezt elég olcsón. Akkor viszont, kérdezhetnénk, miért is állnak az ásványvizes palackok kartonszámra a boltokban és szupermarketekben? Mi értelme ásványvizet fogyasztani, ha hasonló ízű vízhez hozzájuthatunk a csap megengedésével is?
Kezdjük a leginkább kézenfekvő ténnyel: az ásványvíz palackozása és szállítása eléggé megterheli környezetünket. Elizabeth Royte 2008-ban megjelent Bottlemania című könyvében éppen azt igyekszik kimutatni, hogy az amerikai ásványvízipar mekkora üzletté kerekedett, amely kevésbé törődik a termelés és szállítás következtében keletkező szennyezéssel. Az akkori adatok szerint az Egyesült Államokban 50 milliárd palackot vásároltak. Ez azt jelenti, hogy ezt az ötvenmilliárd palackot az eladóhelyekre kellett szállítani, ami járművek káros anyag kibocsátását növeli, míg a műanyagpalackok, jobb esetben, szervezett hulladékfeldolgozást igényelnek.
A helyzet Magyarországon sem jobb: az Index 2010-es cikke szerint a Magyarországon egy év alatt elfogyasztott ásványvíz után fennmaradó palackok egymás mellé helyezve hatszor érnék körbe a Földet. Ezen persze segíthet a szelektív hulladékgyűjtés gyakorlata, főleg úgy, hogy az idei év kezdetétől kötelező a szelektív hulladékgyűjtés a törvényi szabályozás szerint.
A környezet óvása mellett önmagunkra is kell gondolnunk, és ezen a ponton válik kérdésessé, igaz-e, hogy az ásványvíz maga a megtestesült egészség, míg a csapvíznek nincs ilyen jó reklámja. Az említett Index- cikkben a különböző ásványvizeket és budapesti, illetve etyeki csapvizet hasonlítottak össze. Szakértői vizsgálatokra hivatkozva azt találták, hogy a vizsgált ásványvizek ásványianyag-tartalma szinte megegyezett a csapvízével.
A csapvíz teljességgel megfelel az egészséges szervezet ásványianyag-igényének.
Az összehasonlítás kimutatta azt is, hogy a csapvizeink nem érik el a vízben fellelhető káros anyagok egészségügyi határértékét. Sőt, a magyarországi csapvíz szinte baktériummentesnek mondható.
Az ár nagy úr, főleg ha nagymennyiségben fogyasztandó árucikkről van szó. Míg a csapvíz literje egy forintnyi ár körül mozog, ennek sokszorosát tehetik ki az ásványvizek árai. A legmenőbb ásványvizek literenkénti ára elérheti a 4-500 forintot. Mégis, akkor miért éri meg ásványvizet vásárolni? Az ásványvíznek kétségtelenül jobb a „sajtója”: az emberek az egészséggel azonosítják, bíznak az egyes márkákban. Az ásványvízpiac mára olyan méretűvé nőtte kii magát, hogy nem engedheti meg a csapvíz konkurenciáját, ezért mindig a legjobb oldalát kell mutatnia a vásárlók számára. A helyi közösségek, városok vezetése azonban van, hogy összefog a növekvő ásványvízfogyasztás ellensúlyozására. Az Egyesült Államok több városában is szélesebb körű hozzáférést biztosítanak a vízhálózathoz, van, ahol különadóval sújtják az ásványvizeket. A Bundanoon nevű ausztrál város ennél radikálisabb lépésre szánta el magát: egyszerűen betiltotta a palackozott ásványvíz bolti árusítását.
Kép forrása: phys.org
