A budapesti Dózsa György Gimnázium és Táncművészeti Szakközépiskola drámatagozatos diákjainak színvonalas vizsgáján jártunk, ahol a kilencedik és tizedik évfolyamosoknak kellett bemutatniuk, hogy mennyit fejlődtek az elmúlt egy tanév során. Szülők, nagyszülők, testvérek és barátok, na, meg persze a tanárok közösen tekintették meg a diákok megmérettetését.
A KoMa-bázison tartott két, közel másfél-másfél órás előadáson előbb a kilencedikesek mutatták meg magukat. Előadásuk első részében főként a XIX és XX. századi magyar irodalmárok műveit vagy azok részleteit adták elő. A diákok által megtestesítve megszólalt a romantika jeles költője, Petőfi Sándor, illetve nemzeti himnuszunk szerzője, Kölcsey Ferenc, de megjelentek a XX. századi Nyugatosok, mint például Juhász Gyula és Babits Mihály. Az előadás fontos részei voltak a József Attila munkássága alapján született versek is, mint például a Mama, az Altató vagy a Nem én kiáltok. A diákok előadása logikailag jól megszerkesztett és felépített volt, melyben először a gyermekkorról, majd a szerelemről, aztán komolyabb témákról szóló műveket mutatták be egymáson átívelve egy egységes előadás formájában. Az utolsó két fő vonal témája maga az ember, illetve napjaink voltak.
A kilencedikesek egy, a görög mitológiából ismert alakról, Aktaionról készült húszperces darabbal zárták műsorukat.
Az utánuk színpadra lépő tizedikesek pedig egy másik időszak irodalmát, a kortárs magyar irodalmárok műveit mutatták be a közel azonos hosszúságú műsoruk során, így varázsolták a színpadra Nádasdy Ádám, Kiss Judit Ágnes, László Noémi vagy éppen Lackfi János műveit, de így került műsoruk programfüzetébe Karafiáth Orsolya A nulltündér című műve, vagy Varró Dániel Mozija és Cossante a lehányt küszöbrőlje is.
A tizedik évfolyam szintén egy körülbelül húszperces darabbal koronázta meg a magyar irodalom nagyjainak műveit átfogó előadás első részét, azonban ők egy kortárs irodalmár, Garaczi László író, költő és műfordító Plazma című műve alapján elkészített különleges darabbal lepték meg a közönséget.
Benkovics Sándor, az iskola igazgatóhelyettese, illetve az egyik osztály felkészítő tanára a vele készített interjúban meséli el, hogy mi alapján osztályozzák a diákokat egy ilyen vizsgán.
Milyen követelményeknek kell megfelelniük a diákoknak a vizsga során?
Ez az előadás lényegében a drámások beszédvizsgája. Amit a tanév során tanultak a beszédről, azt alkalmazzák éles helyzetben, egy százfős közönség előtt.
Ők jól tudják, hogy ha egy szöveget pontosan el tud mondani valaki, akkor van egy tízes skála első fokán.
A neheze csak ekkor kezdődik: amikor a feladat nem egyszerűen a szöveg elmondása, hanem annak életre keltése. Ennek a kritériumnak való megfelelést nézzük egyénileg – kinek-kinek a maga szintjén.
Hogyan választódik ki a vizsga műsorszáma?
A vizsga anyaga mindig egy verses összeállítás, ami valamilyen központi téma köré szerveződik. Ez idén a kilencedikeseknél a klasszikus, széles körben ismert versek, a tizedikeseknél pedig a kortárs magyar szerzők fiatalokról írt versei voltak. A verseken túl mindkét évfolyam színjátékos tudásáról is számot ad. A kilencedikeseknél az ókori görög színház volt a téma, tehát ez innen adódott, a tizedikeseknél pedig kollégám, Kocsis Nándor úgy érezte, jót tenne a csoportnak egy kis kortárs dráma – így esett a választása Garaczi László Plazma című darabjára.
Mi alapján választották a kilencedikesek a görög mitológia egyik alakját, Aktaiont az előadásuk főszereplőjeként?
Azért választottuk, mert a felolvasott történetek közül valahogy erre harapott rá a csapat. Született egy szövegkönyv is a dramatizálás során az egyik diák tollából, de végül is az előadás közös improvizációkból született.
Ön hogyan vélekedik a két osztály produkciójáról? Elképzelései szerint alakult a bemutató?
Mindkét csoporttal külön megbeszéljük a tanulságokat, sőt a következő hetekben személyes beszélgetések keretében is értékelünk. Mindkét csoporttól igen komoly teljesítményt láthattunk – és nagyon sok egyéni siker tanúi lehettünk – természetesen voltak kudarcok is. Ezek megfelelő értelmezése, és a tanulságok levonása szintén a személyes beszélgetések része.
Milyen tanácsokat adna Ön a következő közös előadásra? Mi az, amin változtatni kellene a diákoknak egy következő közös bemutató során?
Sokan nem hiszik el, hogy fontos sok időt szánni a felkészülésre: a szövegek nagy részét már az előadás előtt másfél-két hónappal ismerik a gyerekek. Így is előfordult, hogy valaki még az előadás előtt két nappal sem tudta teljesen a saját versét. Erre nagyobb gondot kell fordítani a közeljövőben. Az előadás elég maratonira sikerült, és a főpróba folyamata is elég zaklatott volt. Ez a gyerekeknek és a tanároknak sem jó. A következő tanévben, 2016 januárjában már három évfolyam fog bemutatkozni, így semmiképp sem lehet egy estére tenni a három csoport bemutatóját. Valószínűleg minden évfolyam egy önálló estet kap majd. Hogy ez mennyire kivitelezhető, az a KoMa-Bázissal való megállapodás kérdése.
Ön szerint hogyan lehet a többi, nem drámás diákkal is megszerettetni a színházat?
Vannak kísérletek beavató színházi foglalkozások tartására, valamint tantermi színházi előadások meghívására is. Szívesen látjuk a KoMa-bázis, a Trafó, a Nemzeti Táncszínház, valamint a Szputnyik Hajózási Társaság munkatársait, foglalkozásait, valamint ha tehetjük, megyünk a Kerekasztal Színházi Társulás, és a Káva Kulturális Műhely színházi-nevelési programjaira.
