Élet az egyházi iskolában egy diáklány szemével.
2013-as adatok szerint 909 egyházi iskola működik Magyarországon. Leghíresebb közülük talán a Pannonhalmi Bencés Gimnázium, Egyházzenei Szakközépiskola és Kollégium, melyet 996-ban alapított Szent István király. Nem is olyan meglepő adat ez a korai évszám, ismerve, hogy az egyház hozta létre az első hazai iskolákat a középkorban. A 11. századi káptalan iskolák diákjainak legfontosabb olvasmánya egy zsoltároskönyv volt, és tantárgyaiknak a hét szabad művészet (azaz grammatika, ékesszólás, dialektika, számtan, geometria, zene, csillagászat) felelt meg. A liturgikus énekeket a kántor oktatta. Mára sok minden változott. Hogy pontosan mi, abba egy vallásos iskolában végzett lány avatott be.
Jelszó: színvonal
A mélyen vallásos Kata katolikus családba született; édesanyja és édesapja számára nem volt kérdés, milyen iskolát válasszanak számára.
– Tanulmányaimat a gödöllői Szent Imre Katolikus Általános Iskolában kezdtem, ami azért volt meghatározó számomra, mert harmadikos korunkban megszervezte az elsőáldozásunkat. Igaz, nem csak hívő osztálytársaim voltak: sokan csupán azért jártak oda, mert a tehetős szüleiknek imponált az iskola magas színvonala, igényessége. Innen elballagva kerültem a Váci Piarista Gimnáziumba.
Az egyházi gimnáziumoknak több típusa van: piarista mellett például jezsuita középiskolát is választhatnak a kamaszok (mindkettő katolikus rend). Ezek alapítványi iskolák, nem államik, ezért fizetősek, de akinek fontos vallásának gyakorlása, annak ez nem jelent akadályt.
„Nem vagyunk apácaképző”
– Rengeteg tévhit kering az egyházi iskolákról – folytatja Kata – ezért nem győzöm hangsúlyozni: a Váci Piarista Gimnázium nem apácaképző! Nem abból áll a tanítás, hogy imádkozunk egész nap. Az a sztereotípia sem igaz, hogy túlságosan szigorú.
De akkor miben nyilvánul meg az iskola szellemisége, teszem fel neki a kérdést.
– Az iskolának van egy közös értékrendje. A diákokat szeretet várja otthon, gondolok itt például arra, hogy nem váltak el a szüleik. Az órarend részét képezte a kötelező hittanóra. Hetente egyszer szentmisén vettünk részt, illetve minden évben lelki gyakorlaton. Tizedik osztályig pedig latint is tanultunk. Az iskola kapcsolatban áll a cserkészmozgalommal is. Én ugyan nem vettem részt ebben, de több osztálytársam igen, és nagyon élvezték.
„Nálunk nem volt tabutéma”
– Az osztályfőnököm nagyon jófej tanár volt: mindenhova elvitt minket kirándulni. Hol a Duna vizén eveztünk, hol a legnagyobb hóban túráztunk vele. Máskor pedig Visegrád volt a célpont, és egyben az egyik kétnapos lelki gyakorlat helyszíne. Az interaktív előadás során a pap beszélt nekünk a párkapcsolatokról, de még a szexualitás is terítékre került. Igyekeztek egy pozitív irányvonalat mutatni nekünk. Bevallom, azért a kalandok, bulizások sem maradtak el. Jó közösség volt a mienk, klikkek nélkül.
Voltak, akik fellázadtak
– Mint már említettem, az iskolánk nem volt túl szigorú. Csak az olyan dolgokat tiltották, mint a körömlakk, a rózsaszín haj, és persze a drogok. Előfordult, hogy valaki füvezett, és emiatt kirúgták. Egy lánynak pedig fontosabb volt, hogy talpig sminkben járjon-keljen, ezért egy hónap után elhagyta a gimnáziumunkat. Nekem ez nem jelentett problémát. Akkoriban magam is lázadtam a színes körmök ellen, csak később, a tizennyolcat betöltve kezdtem foglalkozni a sminkeléssel.
Kata az élő példa rá, hogy a kettő nem zárja ki egymást. Ma már ugyan egyetemre jár, de a sok tanulás mellett ugyanúgy fontos szerepet tölt be az életében a vallás: a Műegyetemi Katolikus Közösség lelkes tagja. Aki ismeri, csak pozitív jellemzőkkel tudja őt illetni: jólelkű, tisztességes, művelt és tele van szeretettel.
Annak idején egy szőke hajú, mosolygós kislányt elindítottak egy úton – és jelenti, a legjobb irányba halad.
Szerző: Fekete Fanni
A fotók illusztrációk, forrás: weheartit, pinterest, truthuncensored.net
