Tanácsot adni vagy azt elfogadni sosem egyszerű. Ingoványos talajon jár az, aki szeretné jó tanácsokkal ellátni a másikat- különösen, ha az egy barát vagy rokon. Jól meg kell fontolni mit mondunk, mert annak következményei lesznek.
Ahhoz, hogy igazán hasznos legyen a tanácsunk, valóban jól kell ismerni az adott helyzetet, na, és persze a másik embert is. Ez sokszor nem lehetséges. Sok esetben hasznosabb, ha inkább csak figyelmesen hallgatunk, és hagyjuk, hogy a másik elpanaszolja a bajait, kiöntse nekünk a szívét.
Ha a barátod, szerinted egy elhibázott kapcsolatban van, te elmondanád neki, hogy szerinted ki kéne lépnie belőle? Elmondod a barátnődnek, hogy szerinted ráférne egy diéta? Beszélsz, tanácsokat osztogatsz vagy inkább támogatod a másikat? Vannak, akik kéretlenül is elmondják a véleményüket és mindenhol osztogatják a kéretlen tanácsaikat, ez pedig csak kevés esetben vezet jóra. Vannak, akik csak akkor mondják el a véleményüket, ha kérik, de olyanok is, akik már megégették magukat és inkább befogják a szájukat.
Ez kétoldalú dolog. Valahogyan soha nem jöhetsz ki győztesen a szituból, mert ha túl őszinte vagy elvesztheted azt, akit szeretsz, de ha hallgatsz, akkor úgy érezheted, hogy nem vagy jó barát.
Mindenesetre mielőtt elhatározod magad, érdemes a következőket megfontolni:
1. Ne támadd le a másikat, mondd el a véleményedet őszintén, de kíméletesen.
2. Készülj fel rá, lehet, hogy nem fogadja el azt, amit tanácsolsz.
Ha neked ad valaki tanácsot:
1. A másikat a jó szándék és az önzetlenség vezeti?
2. Valóban neked szánja amit mond vagy van benn esetleg egy kis elfogultság is?
Képek: autostraddle, giphy
