Ezt nézed:  / Hírek / Suli / Erdős Virág | “Aki egy kicsit sem szégyelli magát…”

Erdős Virág | “Aki egy kicsit sem szégyelli magát…”

Kortárs költők sorozatunk mai részében egy olyan költőnőt mutatunk be, akiről egy kedves ismerősöm úgy nyilatkozott: „Ez a nő nem szégyelli magát, az biztos.” Ez annyira kedvet adott nekem Erdős Virág költészetéhez, hogy nyomban el is olvastam vagy egy tucat versét, és most már bátran alátámasztom az előbbi állítást: Erdős Virág tényleg nem szégyelli magát.

Erdős Virág

Erdős Virág költő, író, drámaíró és gyermekkönyvek szerzője, aki már születésével predesztinálta magát a művészlétre, szülei ugyanis bábszínészek. Így Erdős Virág már egészen kicsi korától kezdve megtapasztalhatta a színházi élet forgatagát, az ezzel együtt járó nyüzsgést, ami ahhoz az elgondoláshoz vezette, hogy neki másképp kell élnie. Az ELTE BTK-n elvégezte a magyar a szakot, majd gyakorlatilag azonnal az írás felé fordult. Az írás azért is állt hozzá közelebb, mint a színjátszás, mert a költőnő saját megvallása szerint meglehetősen introvertált, így úgymond a háttérbe húzódva élheti ki magát, meglelvén azt a közeget, amelyben a legjobban kifejezésre juttathatja önmagát és gondolatait. Mindezek ellenére mégis szerepet vállalt a Rájátszás című tévéműsorban, de szerinte ez tökéletesen belefér az önmagáról alkotott képbe, hiszen ott nem az exhibicionizmus a fő, hanem elsősorban a szöveg. Erdőst éles társadalomkritikája miatt több politikai szervezet is megpróbálta kisajátítani magának, de ő egyikhez sem akar csatlakozni. Ennek ellenére részt vett tüntetésen, az AVM, vagyis A Város Mindenkié csoport célkitűzéseit ugyanis szívügyének tekinti.  Az AVM hajléktalanokból vagy a hajléktalanság tapasztalatán átesett alulról szerveződő önkéntesekből álló csoport, melynek fő célja egy egyenlőségen alapuló igazságos társadalom létrehozása. Az AVM tevékenysége olyannyira megihlette, hogy közelebbről is megismerkedett hajléktalan emberekkel, akiknek a történeteit a Világító testek – 100 kis budapest című kötetben örökítette meg. Nagy élmény számára, hogy több művét is megzenésítették. Ezek közül az egyik legnépszerűbb az Ezt is elviszem magammal című vers lett, a Kistehén zenekar feldolgozásában. Erdős Virág egyébként saját maga is ír megzenésítésre szánt szövegeket. Többek közt a 30Y együttesnek is. Úgy gondolja, az írás elsősorban indulati kérdés, csak azok a művek lesznek igazán jók, melyek indulatból születnek, így az őt megérintő jelenségek, történések lenyomatai is ebből a felfokozott érzésből születnek. Kötetei: Udvarok (1993), Belső udvar (1998), Lenni jó (2000), Másmilyen mesék (2003), Eurüdiké (2007), A merénylet (2008), A Trabantfejű nő (2011), Pimpáré és Vakvarjúcska (2012), ezt is el (2013), Adjon az Isten, avagy ötvenhárom “originál haza-ötlet” 2014-re (2013), Négyeshatos (2014), Énekelt versek (2015),   világító testek – 100 kis budapest (2016), Szorzótábla-versikék 100 számra (2017), Hátrahagyott versek (2017), ötven plusz (2018)

 Stílusa

Erdős Virág szókimondó stílusával, a világról alkotott radikális véleményével vált a kortárs irodalom egyik legnépszerűbb alkotójává. Ha hasonlítani akarjuk a nagy elődökhöz, akkor elsősorban  Parti Nagy Lajos, Garaczi László és Hazai Attila versei közt kell kutakodnunk. Erdős versei erős szociális érzékenységről tanúskodnak. Legyen szó hajléktalanokról, kisemmizettekről, korrupcióról, politikáról, a mélyszegénységről vagy a rasszizmusról, Erdős Virág minden és mindenki mellett és természetesen ellen is szót emel. Olyan dolgokról ír, melyek jó eséllyel minden embert foglalkoztatnak és amiről mindenkinek van is egy bizonyos véleménye. Erdős egy ízben azt nyilatkozta: „Egy vers akkor jó, ha az ember „kikever” magának egy privát költői nyelvet, és amit el akar mondani, azt ezen a mesterséges nyelvi szinten mondja el, vagyis mindvégig megmarad a saját körein belül, önmagával bíbelődik és voltaképp önmagában tetszeleg.” S ezen kitételének ő eleget is tesz. Versei nem a szó klasszikus értelmében vett versek. Inkább „csak” szövegek, melyeknek a sorvége alkalomadtán összecseng. Versformába öntött gondolatok, melyek létösszegeznek, igazat mondanak, véleményt nyilvánítanak. Néha nyersen, máskor trágárul, valamikor viccesen, de mindig kőkeményen. Erdős Virág költészete talán a legmegosztóbb a mai magyar irodalomban, de ez talán nem is baj, hiszen megmozgatja azt a közéleti költészetet, amely már hosszú ideje nem áll ki a világ elé és nem szól egy szót semmi ellen sem.

Erdős Virágot gyakran emlegetik korunk József Attilájának, aki vezeti a népet, és kimond, leír, meggyón helyettünk is mindent.

 Versei:

Erdős Virágtól még több verset olvashattok honlapján: www.erdosvirag.hu

Hátrahagyott versek (2017)

én vétkem

 

hagytam hogy kapásból

hülyére vegyétek

hagytam hogy tettleg is

helyére tegyétek

hagytam hogy ne legyen

mázlija juszt se

hagytam hogy ne érje

el még a buszt se

hagytam hogy pokollá

tegyék az életét

hagytam hogy röhögve

kérjék a bérletét

hagytam hogy bagóért

szopja a rezet

hagytam hogy ne fogja-

tok vele kezet

hagytam hogy piti kis

vétkekért szívassák

hagytam hogy ne derül-

jön ki az igazság

hagytam hogy beszálljon

apuka cége

hagytam hogy ok nélkül

rakják a „c”-be

hagytam hogy vergődés

legyen a suli

hagytam hogy kibukni

legyen a buli

fejvesztve fusson a

Kultúra Házából

hagytam hogy kitessé-

keljék a plázából

hagytam hogy ráálljon

ne nagyon szarozzon

hagytam hogy félpénzért

feketén falazzon

hagytam hogy fogdossák

buzgón a fenekét

hagytam hogy sokallják

sokan a gyerekét

hagytam hogy Budáig

fusson egy kérvénnyel

hagytam hogy gazdagabb

legyen egy élménnyel

hagytam hogy kihulljon

végleg a rostán

amikor palávert

csinál a postán

hagytam hogy köpködve

szidják az urát is

hagytam hogy lemossa

csendben a csulát is

hagytam hogy szorongjon

nappal és éjjel

hagytam hogy emiatt

menjenek széjjel

hagytam hogy ne legyen

gyógyír a bajára

hagytam hogy ne jusson

gázra se kajára

hagytam hogy ne terem-

jen a föld eleget

hagytam hogy lopnia

kelljen a meleget

hagytam hogy hibát a

hibára halmozzon

hagytam hogy üljön a

seggén és malmozzon

hagytam hogy börleszkké

legyen a bánat

hagytam hogy bringával

hajtson a fának

hagytam hogy ne játsszon

érdemi szerepet

hagytam hogy ne legyen

bennetek szeretet

hagytam hogy krumpliban

mérjék a segélyét

hagytam hogy félvállról

vegyék a fekélyét

hagytam hogy ne legyen

alku a kaszásnál

hagytam hogy ne legyen

jobb hecc a baszásnál

hagytam hogy jöjjön az

utolsó ítélet

hagytam hogy röhejbe

fúljon a hitélet

hagytam hogy ne vágyjon

más hókusz-pókuszra

reggel egy felesre

este a Fókuszra

hagytam hogy ne legyen

dolga se tébéje

hagytam hogy romokban

álljon a tévéje

hagytam hogy horrorrá

legyen a valóság

hagytam hogy ne legyen

számára tanulság

hagytam hogy diadalt

üljön az enyészet

hagytam hogy hagyja a

francba az egészet

hagytam hogy ne tudja

ne lássa ne értse

hagytam hogy ne fogja

fel még a felét se

hagytam hogy ő legyen

most is a lúzer

aki a legesleg-

elsők közt húz el

hagytam hogy nyűg legyen

kint is és idegen

s épp olyan hazátlan

jöttment mint idebenn

hagytam hogy hadd higgye

ami volt köddé lett

bárhogy is kezdődött

annó a történet

én viszont ott voltam

van róla papírom

fura de van ez a

heppem hogy megírom

ott álltam pénztárca

mobil a zsebbe’

bedugtam tövig az

ujjam a sebbe

láthattam láttam is

mindent és mégis:

hagytam hogy hagyjátok

hadd hagyjam én is

én vétkem én vétkem én igen nagy –

hagytam hogy így legyen

de te

ne hagyd