Gordán Kolos a Stevan Sremac Általános Iskola osztálytanítója. Ismerjétek meg!
Mi motiválta, hogy a tanári pályát válassza? Mennyi ideje tanít?
Édesapám is pedagógus, ezért egyértelmű volt számomra, hogy ezt a hivatást választottam. Gyerekként beleláthattam a pedagógusi hivatás rejtelmeibe, az iskola kulissszái mögé is betekintést nyertem, így nem volt nehéz dolgom a pályaválasztás terén. 15 éve tanítok!
Milyen módszereket tart a legmegfelelőbbnek és melyeket alkalmazza ezek közül az óráin?
Minden tanítási módszernek van varázsa az oktatás és nevelés terén. Az adott pillanat, motiváció, a tanulók hangulata határozza meg, hogy mely módszer lesz a legmegfelelőbb, illetve melyik tanítási mód látszik a legmegfelelőbbnek arra, hogy az új ismereteket minél könnyebben sajátítsák el a tanulók. Az óra tervezete egy dolog, melyet bármikor megváltoztathatunk, ha az adott pillanat megkívánja.
Mennyire tartja fontosnak a jó tanár-diák viszonyt?
A legfontosabb szempont a tanítás terén. Engem a jelenlegi és a volt diákjaim is tegeznek, és ebben semmi különös nincs, persze hozzáteszik a „tanító bácsi” kifejezést, így adva tiszteletet ( Szia Kolos tanító bácsi! )
De a legfontosabb viszony az őszinteség. Merjük bevállalni hibáinkat, gyenge pontjainkat. Nem vagyunk mi pedagógusok tökéletesek, még akkor se, ha közülünk sokan ezt gondolják magukról, és ezt a tanulók tudomására is szeretnék adni, ha kell erőszakos módon is.
Egyszer egy tanítványom kérdezett valamit, és nem tudtam pontosan választ adni neki. Ő erre azt kérdezte, hogy lehet ez, hiszen én tanító bácsi vagyok és mindent tudok. Elmagyaráztam neki, hogy én sem tudok mindent. Mire ő: Akkor hogyan csinálod? Erre én: Hát utánanézek, lexikonok, internet stb.
A válasza erre az volt: Köszönöm, legközelebb én is így fogok cselekedni!
A jövőben milyen változtatásokat szeretne véghez vinni?
Idézni szoktam sokszor Halász Judit dalának szövegét: „ Én nem születtem varázslónak és csodát tenni sem tudok”, de megpróbálkozom azzal, hogy az iskola tényleg a tanulók második otthona legyen. Ha belegondolunk, napjuk felét ott töltik, és ha tovább merülünk ebbe a témába, akkor rájövünk, hogy vannak napok, amikor több időt tölt el a tanuló velünk, mint szüleivel. Legyen öröm nekik a tanulás, hogy szeressenek iskolába járni, hogy ne úgymond muszályból lépjék át az iskola kapuját. Hogy alig várják a hétfőt, hogy újra a padjaikban ülve várják a tanítójukat.
Beszélhetünk ezer meg ezer módszerről, a tudás minél hatékonyabb átadásáról, ha nincs meg az öröm a tanulásra és iskolába járásra.
Ön szerint egy tanárnak a tanításon túl milyen feladata van a diákokat érintően?
Szoktam mondani, hogy mi pedagógusok a második szülei vagyunk a gyerekeknek, rengeteg időt töltünk el velük. Rengeteg dolgot megtudunk a családjukban történő jó és rossz dolgokról, amit persze megpróbálunk valamilyen módón megoldani.
Nagyon fontos, hogy vegyük észre, ha valami baj van a gyermek körül, de azt is, amikor valami jóban volt része. Beszélgessünk sokat, de ne tudakozódjunk. Ha szeretné, akkor úgy is elmeséli. Ha erőszakosan úgymond ki szeretnénk szedni belőlük valamit, az soha nem fog sikerülni.
Pedagógusként mit tekint a legnagyobb sikerének?
Az hogy a diákjaim, illetve volt diákjaim sikert értek el a tanulás terén az viszonylagos. A tanítói munkát sajnos a felsőbe lépéskor elfelejtik. Elfelejtik a kollégák, hogy ki volt az, aki egy félénk, ijedt kis 6 évesből, egy meglett, tudástól szétcsattanó 15 éves tini vált.
Érdekes, csak akkor jutunk sokuknak az eszébe a felsős tanár kollégák közül, amikor is felső osztályokban a volt tanulónk igen csíntalan. Na bezzeg ilyenkor jön a szöveg, hogy: A tiéd volt, hogyan nevelted meg?
Igen, az enyém volt, és az enyém is marad, és büszke vagyok arra, hogy taníthattam!
A diákjaimnak szoktam mondani, hogy bármi is válik belőled, csak ember légy, hogy amikor a tükörbe nézel, és saját magad pillant vissza rád, azt mond hogy
: Igen, ezt jól csináltam. Bele adtam mindent, ,megpróbáltam a lehetetlent!
Nem baj, ha nem sikerült. Ha nem ma, majd holnap! ( Ez a mottónk a helyi labdarúgó egyesületben is, ahol az óvodás és alsós kis labdarúgó palántákkal foglalkozom már 11 éve )
A siker nekem innen indul!
Melyek a tanári pálya legnehezebb pillanatai?
A pedagógusi pálya nehéz, hatalom van a kezünkben, amit ha nem megfelelően használunk, olyan nemzedékek kerülnek majd ki a kezeink közül, akikre egyáltalán nem leszünk büszkék, és pláne saját magunkra sem, mert mi nagyban hozzájárultunk ahhoz, hogy ilyenné váltak.
A legnehezebb pillanatok azok, amikor is az iskola épületébe lépéskor magunk után kell, hogy hagyjuk az otthoni dolgainkat, és fordítva is.
Nálam ez duplán nehéz, mivel a feleségem is pedagógus, így sokszor otthon beszéljük meg az iskolai történéseket.
Hogyan reagálhat egy tanár a kínos helyzetre?
Erre had válaszoljak kérdéssel: Mi a kínos?
Ha azt mondják a tanulóid, hogy sáros a cipőd!
Reagáld le: Köszönöm, hogy szóltál, bár éreztem hogy baj lesz, amikor kiszálltam az autómból és bokáig merültem a sárban. Majd a szünetben megtakarítom a lábbelim.
Tanító bácsi, leetted magad!
Nem, figyeld csak, ez a pólóm márkajelzése, de aranyos vagy hogy ennyire figyelsz rám!
Nagyképűségnek hangozhat, de én még nem kerültem kínos helzetbe, vagyis lehet hogy kerültem, de sikerült olyan szinten lereagálni, hogy nem is tűnt annak.
