Marosfői Katalint, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium magyartanárát, jelölték a 2019-20-as tanév Év tanárának díjára!
Ismerjétek meg!
Mi motiválta, hogy a tanári pályát válassza? Mennyi ideje tanít?
Tanárként a 15. tanévemet kezdtem el pár napja, 6. éve két iskolában tanítok: egy szakközépiskolában és egy gimnáziumban. Mindkét helyen nagyon szeretem a diákokat, és igazából ez: az emberek iránti szeretetem és kíváncsiságom indított el a tanári pálya felé már kisiskolás koromban. Szeretek társaságban lenni, újabb és újabb emberekkel megismerkedni, szeretek adni és kapni. És szeretek változatos, pörgős életet élni. Mindezeket mind megkapom tanárként.
Milyen tanítási módszereket tart a legmegfelelőbbnek az óráin?
Nincs egyetlen tökéletes módszer, ezért fontosnak tartom a különböző módszerek váltogatását. Az alkalmazott módszernél mindig figyelembe kell venni a korosztályt, az anyagrészt, sőt néha azt is, hogy reggel van az óra vagy épp péntek délben. Sőt, az is gyakran megtörténik, hogy az osztályba belépve, az osztály hangulatát megérezve mérem fel, hogy épp milyen módszer a leghatékonyabb, hogy célt érjünk. De leginkább a kooperativitásra építő, kritikai gondolkodást fejlesztő módszereket szeretem.
Mennyire tartja fontosnak a jó tanár-diák viszonyt?
Nagyon fontosnak tartom, hogy jó kapcsolat legyen a tanár és diák között. Ezzel nem azt állítom, hogy minden diák a barátunk kell legyen, hanem azt, hogy a tanóra hangulatát ne a félelem, a stressz határozza meg, hanem egy olyan oldott légkört tudjunk teremteni, amelyikben a diák fel meri vállalni kérdéseit, hibáit, szívesen dolgozik együtt társaival, és rá meri bízni magát az irányításunkra.
Hogyan reagálhat egy tanár a kínos helyzetre?
Ha egy diák kerül kellemetlen szituációba, akkor próbálom róla elterelni a figyelmet, és ha kell, befedezni, megvédeni őt, hogy még kellemetlenebb helyzetbe ne kerüljön. Ha a helyzet számomra kínos, akkor leginkább humorral és öniróniával oldom a feszültséget. Fel szoktam vállalni, ha hibázom, vagy ha kínosan érzem magam. A legtöbb diák értékeli, ha egy tanár hiteles, és nem próbálja rejtegetni emberi esendőségét.
Melyek a tanári pálya legnehezebb pillanatai?
Számomra a legtöbb nehézség abból fakad, amikor egy osztályba nagyon sokan járnak, így rossz érzés, amikor óra végén azt kell megállapítanom, hogy némelyekre nem volt kellő időm és figyelmem. Ballagáskor még nehezebb a búcsú akkor, ha feljön bennem ez a nehéz érzés, hogy nem teremtettem elég olyan (tanulási) szituációt, amelyben az adott diák kibontakozhatott volna, amiben fejlődhetett volna az ő egyediségének, személyes tehetségének megfelelően.
A jövőben milyen változtatásokat szeretne véghez vinni?
Osztályfőnökként és szaktanárként is fontosnak tartom, hogy folyamatosan frissítsem úgy a mostani generációra, az ő sajátos világukra, problémáikra vonatkozó ismereteimet, mint a szakmai tudásomat, ugyanakkor szeretném jobban megismerni és alkalmazni a digitális világ adta lehetőségeket.
Pedagógusként mit tekint a legnagyobb sikerének?
Szakmai sikernek számított, amikor a nemzetközi versenyről a diákom díjjal tért haza. Nekem azonban sikernek számít az, hogy a nyár közepén több régebben végzett diákom is jelezte, hogy szívesen beszélgetne velem egy kávé mellett. Az olyan helyzeteket is sikernek tartom, mint amikor egyszer egy félárva fiú szünetben odasomfordált hozzám, és megkért, hogy segítsek megkötni a nyakkendőjét az esti maturandusz (szalagavató) előadásra.
Ön szerint egy tanárnak a tanításon túl, milyen feladata van a diákokat érintően?
Olyan tanár szeretnék lenni, aki észreveszi, hogy mikor van a diáknak szüksége lelkesítő beszédre, és mikor elég egy bátorító tekintet. Olyan tanár szeretnék lenni, akitől bátran mernek kérdezni, és aki előtt felvállalják a véleményüket még akkor is, ha nem egyezik az enyémmel vagy az osztálytársaikéval. Olyan tanár szeretnék lenni, aki segít a diákjainak abban, hogy megtanuljanak tanulni, megmutatja, hogy hogyan kell csapatban dolgozni, hogyan kell hatékonyan kommunikálni, és nemcsak egy tantárgy anyagát sajátítják el óráin, hanem felismerhetik azt, hogy milyen talentumot kaptak, és abban kibontakozhatnak, és rácsodálkoznak másban is arra, hogy senki sem jó mindenben, de mindenki jó valamiben!
