Pálné Varga Valériát, a sellyei Kiss Géza Magyar-Horvát Kétnyelvű Nemzetiségi Általános Iskola és Zeneiskola-Alapfokú Művészeti Iskola igazgatóhelyettesét és orosz-történelem szakos tanárát, diákjai jelölték a 2019-20-as tanév Év tanárának díjára!
A tanárnő egy kisvárosi általános iskolában tanít történelmet 1984 óta, az Ormánság szívében, hazánk egyik leghátrányosabb térségében. Negyedik éve intézményvezető-helyettesi feladatot is ellát.
A tanárok közül keresve sem találhatnánk jobb pedagógust. Szinte az összes programot ő szervezi az iskolánkban, szívét-lelkét beleadva, fáradságot nem kímélve. Senkivel sem kivételezik, mindig segít, korrepetál, elmondja a tananyagot akár százszor is. Mindig biztat, pozitív energiával áraszt el bennünket, és a legjobbat nyújtja mindenben. Azért küzd, hogy az iskolánk jobb hely legyen – írták róla.
Ismerjétek meg!
Mi motiválta, hogy a tanári pályát válassza?
Közhelyesnek tűnik, de amióta beléptem az iskola kapuján kis elsősként, tanító néni akartam lenni. Ez csak annyiban változott, hogy orosz-történelem szakos tanár lettem. Amikor érettségi előtt álltam, egyértelmű volt, hogy ezt a pályát választom, másban nem is gondolkodtam. E döntésemet soha nem bántam meg. Szerintem nincs még egy olyan hivatás, ahol annyi szeretetet kaphatunk, mint a tanári pályán.
Milyen tanítási módszereket tart a legmegfelelőbbnek az óráin?
1984-ben kaptam meg a diplomámat, azóta több NAT-ot megéltem. Én még frontálisan, kérdve kifejtő módszerrel kezdtem tanítani. Számomra az a legfontosabb, hogy a diákjaim velem együtt éljék át a történelmi eseményeket az óráimon. A pályafutásom alatt több módszert is kipróbáltam. Kedvencem a kooperatív csoportmunka. Olyan jó látni, hogy sokszor annyira belefeledkeznek a gyerekek a munkába, hogy meg sem hallják az óra végét jelző csengetést. Sokat változott a nevelés és az oktatás az elmúlt harminc évben. Ma már lényegesen nehezebb felkelteni és fenntartani a gyerekek figyelmét, de a szeretetet és a törődést ugyanúgy igénylik, mint régen.
Mennyire tartja fontosnak a jó tanár-diák viszonyt?
A legfontosabb a bizalom és a kölcsönös tisztelet. Ha elnyertem a gyerekek bizalmát, akkor mindent el tudok velük érni.
Hogyan reagálhat egy tanár a kínos helyzetre?
Nem igazán emlékszem kínos helyzetekre a pályafutásom alatt. Nekem az az elvem, hogy nevessünk együtt, de ne nevessünk ki senkit. Valószínűleg humorral hidalnám át az ilyen helyzetet.
Melyek a tanári pálya legnehezebb pillanatai?
Amikor el kell engedni a végzős osztályomat. Amikor segíteni kellene, de nem tudok, mert túlmutat a lehetőségeimen. Amikor felismerem a tehetséget, sikerül kiemelnem az áldatlan életkörülmények közül, de jön a visszajelzés, hogy kimarad a középiskolából, és látni, hiábavaló volt a munkám, mert a család visszahúzza, lenyesi a szárnyait.
Pedagógusként mit tekint a legnagyobb sikerének?
Büszke vagyok arra, hogy több tanítványom is a pedagógus pályát és a történelem szakot választotta hivatásaként. Amikor azt írja az egyetemet végző tanítványom, hogy annyira megszerettettem vele a történelmet, hogy e tantárgy tanárává akart válni.
Mindig szívügyemnek tartottam a versenyekre való felkészítést, mert nagyon sok pluszt adhatunk a közös munka során a tanítványainknak, nemcsak szaktárgyi ismeretek tekintetében, hanem nevelési szempontból is. Szakmailag legnagyobb sikereim egyikének a Hunyadiak kora országos művelődéstörténeti versenyen elért 2. helyezést tartom. Boldog vagyok, hogy megmutathattam a diákjaimnak, ha valamit nagyon szeretnének elérni és megfelelő mennyiségű munkát fektetnek bele, akkor az sikerülni fog.
Amikor felderül a gyerek tekintete, mert meg tudta oldani a feladatot; amikor el tudom hitetni vele, képes arra, hogy tanuljon; amikor meghallgatom a problémáját és látom a hálát a tekintetében, amikor egy jól sikerült műsor után összeborulunk stb. Ezek az apró dolgok az igazi nagy sikerek.
Ön szerint egy tanárnak a tanításon túl, milyen feladata van a diákokat érintően?
Napjainkban egy tanárnak sokszor pszichológusnak, édesanyának, élettanácsadónak kell lenni. Vagyis sokkal több szerepben kell teljesítenünk, ezért sokkal nehezebb a pedagógusi hivatás, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A tanítás mellett osztályfőnökök vagyunk, a ránk bízott közösséget építjük, formáljuk.
