Kovács András 1969-ben megjelent Extázis 7-től 10-ig című filmje egyike a Kádár-korszak populáris zenéjét feldolgozó legismertebb és legjelentősebb alkotásoknak, melynek ismerete megkerülhetetlen a magyar beat-korszak szempontjából. A Cseh Tamás Program készített életútinterjút a rendezővel.
Kovács András a magyar beat nemzedékről készített filmjében kritikus, ironikus attitűddel mutatta be a fiatalok világához. Számára fontos volt a társadalmi, szociális felelősségvállalás, amit az akkori fiatalokból hiányolt.
Részlet az interjúból: “Akkoriban készültem a Staféta című filmre is, ami szintén fiatalokkal foglalkozik. Az irónia mellett komoly hiányérzetem is volt, sőt elégedetlen voltam. Én még népi kollégista voltam, és mi még azt énekeltük, hogy »Holnapra megforgatjuk az egész világot!«. Ez volt a Népi Kollégiumok Országos Szövetségének indulójában. Tehát egy erőteljes társadalmi átalakulásban gondolkodtunk, ami egyszerre jelentett földreformot, az ipar államosítását, a népi írók törekvéseit, tehát „szocialisztikus” elképzelések sokaságát. Az akkori fiatalokat viszont mindez nem érdekelte. Ez a szociális beállítottság, ami bennünket, volt népi kollégistákat jellemzett, már nem létezett, bár – a NÉKOSZ-t talán ’49-ben oszlatták fel, és most ’69-ben tartunk – húsz év valóban eltelt a kettő között. Az irónia éppen azt fejezte ki, hogy ez a generáció a valódi dolgokkal már nem foglalkozik, hanem este héttől tízig – innen a cím – van valamilyen (zenei) elfoglaltsága, ami korlátozott, ami nem hatja át teljesen az ő mindennapjaikat.” (…) “Mint mondtam, az Extázisban van egy adag irónia. Bizonyos mértékig azért is kértem kölcsön Vitányi Ivántól ezt a címet, mert ő is »távolról« nézte a fiatalokat, mint én, nem azonosult a fiatal tömeggel, amely megtöltötte a koncerttermeket. Mi már idősebbek voltunk. Objektívan akartam megjeleníteni a beat-jelenséget, és mint társadalmi problémára akartam rá reflektálni.”
A cikk a Nemzeti Kulturális Alap Cseh Tamás Programjának támogatásával készült.
kép: origo.hu
