Popeye. Ugye mindenki emlékszik rá? Igazából egy egészséges szteroiddal túltömött okostóni volt, aki azzal, hogy szétvert mindenkit Bud Spencer módra, még az összes nő szívét is ellopta a sztoriban. Ez pedig tökéletesen megmutatkozik a középiskolai életben!
A lányok sokszor apuci elkényeztetett hercegnői, de így kelendőek, ahogy a pasiknál is a 16 évesen már gyúrni járó IQ-bajnokok a kedvencek.
Forrás: giphy.com
De miért van ez így?
Egyértelműen van benne egy kis genetikai hagyományőrzés! Hisz, minél erősebb a férfi, annál nagyobb valószínűséggel tartja épségben és jómódban a családot. Csakhogy, ez egy 15 éves srácnál elég erős kijelentés, nem lehet mindenki Schwarzenegger, hogy a testéből karriert csináljon. Az izmok önmagukban semmit nem érnek, ha nincs mellé agy. Márpedig a csajok, többnyire sikeresen választják ki azokat a kölyköket, akik utóbbiban elég nagy hiányosságot szenvednek.
Alapvetően két férfi van a középiskolában.
Az első az erős, nagyszájú, másokat zaklató és bántó típus, aki a matek 2-es után a szünetben berakja a strébert a szekrénybe, csak mert az tudja mennyi 16-nak a gyöke. A másik típus pedig épp a szekrényben heveri ki az újabb megszégyenítést.
Ezek után a középiskola 4-5 éve alatt (bár a kigyúrt pojácáknak nagy esélye van ennél több időt eltölteni a padok között) sikeresen felépítik a lányok azt a tévképzetet, hogy ezek a helyes viselkedések.
De mi történik a suli után?
Jobb esetben a helyzetek megfordulnak. A bálkirály rájön, hogy a menő viselkedés már nem elég a felnőtt életben, hogy menő legyen és talán kínkeservesen elég tudást szerez arra, hogy megéljen valahogy. A másik srác? Ő találkozik hasonló sorsú srácokkal, ha továbbtanul, egymást erősítve pedig felküzdik magukat olyan pozíciókba, hogy irányíthassák azt, aki egész középsuli alatt zaklatta.
