Egy új osztálytárs érkezésénél csak egy izgalmasabb dolog akad: ha korábban sosem látott pedagógus lép a terembe. Aki csak tanítani jött – és ehelyett alaposan felborzolja a kedélyeket.
Ne ess kétségbe, ha az első tanítási napon az a hír fogad: kedvenc magyartanárod költözése miatt új oktató fogja átadni nektek tudását. Mielőtt a másoktól hallott kósza információk alapján negatív képet alkotnál róla, győződj meg magad, ki is ő valójában.
Azt beszélik
Amikor általános iskolás koromban alsóból felső tagozatba kerültem, kicsit aggódtam új osztályfőnökömet illetően. Ugyanis az a hír terjedt róla, hogy elég szigorú. Kellemes meglepetés volt hát, amikor megismertem: egy rendes, humoros, igazán emberi nő volt valójában – kölcsönösen megkedveltük a másikat. Egy alkalommal mérgesen dörrent rá egyik osztálytársamra, meg is lepett egyébként jogos szigorúsága. Tanárként a dolga, hogy megneveljen minket s rendet teremtsen, ám mivel én sosem bosszantottam csínytevésekkel, nem voltam hozzászokva ehhez az oldalához. Féljen az, akinek van is rá oka!
Egyetemi éveim alatt szintén megismétlődött a szituáció – részben. Olyan pedagógusnál sikerült felvennem az órát, akiről mindenki állította: jobb messze kerülni, nagyon ideges természet. Már előre rettegtem. A második órán aztán valóban erélyesen szólt rá valakire (és nem is jogosan), én pedig rádöbbentem: diáktársaimnak igaza van. Ezek után mindig reszketve ültem be az óráira, s moccanni sem mertem, nehogy szóvá tegye fészkelődésemet. Ő szigorú volt, ez tény, viszont ha nem foglalkozom a többiek véleményével, s nem hagyom magam megrémíteni, talán én is máshogy állok hozzá. És nem látom vérszomjasabbnak annál, amilyen.
Osztály vigyázz!
Az első alkalom, amikor találkoztok új tanárotokkal, az valószínűleg az első közös óra lesz. Amikor kicsit bátortalanul bemutatkozik nektek, majd rólatok kérdez. Így igaz, bátortalanul: egy tanár is lehet zavarban, különösen akkor, ha még kezdő a pályán, és ez az első munkanapja.
„Nagyon izgultam, amikor először mentem tanítani” – meséli egy pedagógus ismerősöm. – „Szerencsére a többség kedvesen fogadott, de nem minden gyerek egyforma: akadnak „jók” és még jobbak.”
Akárhogyan is sikerül az első óra, ez csak egy nap a sok közül, aminél lehetnek sokkal érdekesebbek, jobban sikerültek is. Minden kezdet nehéz, szokták mondani. Ezért az első órán még mindig ne süss rá bélyeget – gondolj bele, mit szólnál, ha a füledbe jutna, hogy a tanár a nevedet sem tudva az iskola ellenségének kiáltott ki, amiért elfelejtettél ünneplőt húzni évnyitón. Ahhoz, hogy valakit megismerj, idő kell – sok idő, napok s hetek egymásutánja. Csak annyit tudhatsz biztosan, hogy ő is emberből van, s órák után fáradtan vonszolódik haza a javításra váró dolgozatok súlya alatt.
„Márpedig én ötöst érdemlek!”
Aztán eltelik ez a pár hét, és rájössz: ez a tanár túl szigorú vagy éppen kenyérre lehet kenni, amit sokan ki is használnak. Ne rohanj az igazgatóhoz, és felbőszített szüleidet se küldd be fogadóórájára, hanem előbb beszélj te magad az érintettel. Mondd el nyugodtan, hogy mit nem értesz, és ha igazságtalannak érzed a tőle kapott osztályzatot, azt se tartsd magadban, persze a megfelelő indokkal. De ne felejtsd el, kivel beszélsz: ő egy korban és tudásban is feletted álló ember, aki tiszteletet érdemel. És azért jött, hogy a te jövődet is megalapozva tanítson, nem pedig, hogy felborzolja a kedélyeket.
Szerző: Fekete Fanni
Fotók: Weheatit, Telegraph
