A fürdés, fogmosás, mosakodás a napi rutin része. Mindannyian ebben szocializálódunk már kicsi korunktól kezdve. A régi időkben azonban ez korántsem volt olyan magától értetődő, sőt volt, hogy a fürdést egyenesen tiltották. Régi szép idők…vagy mégsem?
Az ókorban a fürdés népszerű közös programnak számított, az emberek gyakran jártak megtisztulni, diskurálni a számtalan fürdő egyikébe. Aztán nagyot fordult a világ. A középkorban a nőket és a keresztényeket szép lassan megfosztották a fürdőzés jogától. Az egyház szerint a nyilvános fürdőkben a betegségek mellett az erkölcstelenség is tenyészett.
Később az egészség védelme valódi okká vált a fürdők elkerülésére. A sötét középkorban ugyanis sokáig tartotta magát az a nézet, miszerint a betegségek a víz által képesek bejutni a szervezetbe, a meleg víz gyengíti a szervezetet és elősegíti annak legyengülését.
A 16. század környékén még az arcmosás volt az a minimum, amit az emberek be mertek vállalni, de ezt is mértékkel, ugyanis a szem környékét vízzel locsolgatni kockázatos tevékenységnek minősült. Így aztán a parasztoktól a nemeseken át egyenesen a királyokig, az emberek évente egyszer merítették testüket tisztító fürdőbe. Nem csoda, ha villámgyorsan elterjedt a parfümhasználat, persze leginkább csak a királyi udvarokban, hiszen valamivel hatékonyan palástolni kellett a dögszagot. Az oroszokról az a hír járta, hogy havonta merítik testüket fürdővízbe, sokan perverznek is tartották őket ezért. A higiénia ilyen mértékű hanyagolása egészen a 19. századig kitartott…!
Képek: jackieblue, clipart
