Juli szótlanul gubbaszt a kocsi hátsó ülésén, és a biztonsági övével babrál. Szandálba bújtatott lába rugdosódni kezd, mintha önálló életet élne, mert Juli magától sosem vetemedne ilyesmire.
Az autó hangszórójából halkan duruzsol egy gyerekdalos kazetta. A kislány gondosan szalvétába göngyölt vajas kenyere ott csücsül mellette az ülésen. Az uzsonnáról maradt, nem tudta már megenni, de a paprikát azért elmajszolta a tetejéről.
Egy kereszteződésnél piros lámpát kapnak. Az édesanya rátapos a fékre, és amíg várakoznak, a belső visszapillantó tükörbe sandít, hogy szemügyre vegye az egész napos adatbázis-rendezéstől, könyveléstől és telefonálgatástól gyűrött arcát.
– Milyen volt az oviban? – kérdezi nagy sokára, a tükrön át Juli kifejezéstelen arcát fürkészve. A kislány vállat von.
– Jó volt. Új kiscsoportosok jöttek.
– Igen, mert szeptember van – magyarázza az anyja, miközben ujjaival a kormányon dobol. – Te tavaly ősszel kezdtél óvodába járni, ők idén. És aranyosak? Lehet velük játszani?
– Lehet – mosolyog Juli. – Az egyik fiú pont olyan alagutat szeret ásni a homokozóba, mint én.
A lámpa zöldre vált; anya a gázra lép. Lufit fúj a rágógumijából, és ő is elmosolyodik.
– Tényleg? De jó! Hogy hívják a kisfiút?
– Gandalfnak – mondja Juli. Még szerencse, hogy újabb piros lámpa gyullad ki, mert anya kis híján lefejeli a kormányt.
– Mit mondtál? Mi a neve?
– Gandalf! – erősködik a kislány, a nyomaték kedvéért felkapja a szalvétába csomagolt uzsonnát, azzal hadonászik. – Először kinevettem, de azt mondta, az anyukája egy könyszereplő után nevezte el.
– Igen, Gandalf egy könyvszereplő – hökken meg a nő. – De akkor sem nevezhet így el valaki egy gyereket… a többiekkel is összebarátkoztál?
– Aha! Ott van például Március.
Az édesanya félbeszakítja:
– Nem, édes, szeptember van. Azért jöttek a kicsik, tavaly te…
– Nem – rázza a fejét Juli, félig kibomlott fonott copfjai rakoncátlanul repdesnek a feje körül. – Március a kisfiú neve. Van egy ikertestvére is.
– És ő ki? – kérdezi fáradtan az anyja. – Április?
– Nem, Turul – jön a felelet. – Az egyik kislánynak meg olyan szép hosszú a haja! És szőke! Színesnek hívják.
– Akkor lehetne rögtön kék is a haja, vagy zöld.
Juli gurgulázva kacag, és olyan nagy hévvel dől előre, hogy beakad az öve.
– Anya, ne viccelj! Nem lehet valakinek kék a haja!
– De Színes bezzeg lehet a neve.
– Pontosan. Okos vagy.
Közben a házhoz érnek. Anya indexel, majd felkanyarodik a garázs előtti murvás felhajtóra. A kertben ugrándozó vizsla, akire a szomszéd néni felügyel napközben, boldogan köszönti a gazdáit. Juli megvakargatja a kutya füle tövét, majd annak szájába tömi a vajas kenyeret. A vizsla elégedetten csócsálja a kislány maradékát.
– Apa még nincs itthon – állapítja meg az anya, és könyékig elmerül vörös műbőrtáskájában, hogy előbányássza a lakáskulcsát. Juli mögé somfordál, és bizalmasan ezt súgja:
– Anya, még nem is meséltem, hogy ma két lány azt kérte, legyek a legjobb barátnőjük!
A nő már el sem tudja képzelni, kik lehetnek azok. Az anyakönyveztethető keresztnevek tárháza évről évre bővül, így a legkreatívabb szülők is kielégíthetik névadási vágyaikat. Az egy dolog, hogy Gandalf a szülők kedvence, de vajon egy kisfiú le tud élni egy életet ezzel a névvel? És egy Színes nevű kislány? Mi lesz velük nyolcvan év múlva, ha majd az akkori szomszéd kisgyerekek Gandalf bácsit meg Színes nénit kérik meg, hogy vigyázzon a kutyájukra, amíg óvodában vannak?
– Na, és kik a barátnőid? – próbál megint mosolyogni, de csupán egy vicsorra futja. Jó, hogy Juli nem látja, gondtalanul csacsog tovább, az anyja harisnyájába kapaszkodva.
– Sakira és Csendike. Ők a legjobbak, mert olyan jó fejek! Viszont Fahéjat is kedvelem.
A nő végre megtalálja a kulcsot. Zörögve a zárba dugja, és nyomában a gyerekkel meg a kutyával, belép a lakásba, miközben összepréselt ajkakkal dünnyög:
– És én még attól féltem, hogy több Júlia is lesz az oviban…
Olvasható ez a kedves kis történet a Publicer.hu oldalán. A névválasztásról pedig itt olvashattok!
kép: lotr.wikia.com
