A tökélyre törekvés, a maximalizmus mind ahhoz köthető, hogy valaki mindent megtesz egy cél érdekében, míg a halogatók újabb és újabb kifogásokkal próbálják minél későbbre tolni a feladataikat. Lehet valaki egyszerre a kettő?
Persze, legalábbis velem nem egyszer fordult elő, hogy beadandót kellett írnom, és csak halogattam, míg nem csak egy napom volt rá. Akkor pedig előjött belőlem a maximalista és a tökélyre törekedtem, nem értem be azzal, hogy összecsapom. Ha te is ilyen szoktál lenni, akkor tuti, hogy magadra ismersz a következőkben.
1. Kevésbé élvezzük a hétköznapokat, amikor tudjuk, hogy közeleg a határidő.
Igaz, ez minden halogatónál van így, de ha ehhez még hozzá vesszük azt is, hogy tudjuk, hogy nem csak összecsapni fogjuk a feladatot, hanem sok munkát beleölünk, na, akkor jön ránk igazán a stressz. De nem baj, akkor sem kezdünk bele, csak utolsó előtti nap.
2. Sosem csapjuk össze a munkát.
Akárhányszor leülünk, hogy jó, csináljuk meg kicsit korábban a feladatot, nem vesszük komolyan magunkat, hiszen még annyi idő van a határidőig. Amikor közeleg a határidő, akkor pedig akármennyire is mondjuk azt magunknak, hogy csak dobjuk össze lazán, jó lesz ez így, akkor beüt a tökélyre törekző énünk. És igen, akár hajnalig is csináljuk, csak hogy tuti jól sikerüljön.
3. Az emberek sokszor nem értenek meg minket.
Legyen szó beadandóról vagy tanulásról egy dolgozatra, látványosan halogatjuk, panaszkodunk, hogy meg kell csinálnunk. Aztán ötösre megírjuk a dolgozatot, vagy a beadandót, és senki sem érti, hogy akkor mi is van velünk?
4. Mi az az alvás?
Ezt a szót sokszor nem ismerjük, amikor egy feladat befejezéséről van szó, és sajnos, a karikás szemek önmagukért beszélnek. De legalább nem hagytuk ki a pénteki bulit, a szombati kávézást a barátokkal, és be is fejeztük a sorozatot, amit előző nap elkezdünk nézni.
5. Nem változtatunk, de néha nem bírjuk magunkat.
Néha imádjuk, hogy “mindenre van időnk”, néha pedig utáljuk, hogy mindent az utolsó pillanatra hagyunk, attől függetlenül, hogy a végeredmény – legalábbis a mi szemünkben – úgyis tökéletes lesz.
Borítókép: ibelieve.com
