Hogy mit keres Julianne Moore egy fantasy filmben és, milyen „nagy volumenű” szerepet kapott a Trónok harca egyik jelentős főszereplője, Kit Harington ebben a szuperprodukcióban? Olvassatok és megtudjátok!:)
Színészi teljesítmény
Az egyik legnagyobb meglepetést Julianne Moore okozta a Hetedik fiú című filmben, ugyanis a sztár színésznő eddig leginkább amerikai függetlenségi és érzékeny drámai alkotásokban való részvételéről volt híres.
Legújabb karakterén még az amerikaiak is meglepődtek, mire ő csak ennyit válaszolt:
„… soha nem kerestek meg még ilyesmivel, és boszorkányt sem volt még alkalmam játszani korábban. Szergej Bodrov gyorsan meggyőzött a lelkesedésével. JessBridgest pedig egyszerűen imádom, és örömmel mentem vele ismét dolgozni.”
Az érdekesség a dologban még is az, hogy Julianne Moore meghökkentően hitelesen hozza a szerepét. Az ember szinte már elhiszi, hogy a következő díjátadón vagy premieren pillanatok alatt képes lenne még egy sárkánnyá is átváltozni. Azért reméljük, hogy a való életben melegszívűbb hölgyeményt köszönthetünk személyében.
A Trónok harca imádott férfi sztárja is kapott egy kisebb mellékszerepet a filmben. Na de hogy ő hogyan küzd meg a veszedelmes boszorkányokkal? *spoiler A legjobb válasz erre az, hogy sehogy.
*spoiler A rövid kis snittekben feltűnő neves sztárt már az első jelenetekben kiírják, így viszont még egy cameoszerep is ütősebb lett volna az esetében.
JeffBridges hozza a tőle megszokott arrogáns és ironikus stílusát. Azt túlzás lenne kijelenteni, hogy ez nem megunhatatlan, de tény, ami tény, a forgatókönyv szempontjából voltak egészen humoros megszólalásai – már, ha a többször is elhangzó alkoholra való buzdítást annak lehet nevezni.
Jó néhány nő számára nehéz lehet nem elfogultnak lenni Ben Barnast illetően, itt viszont már az lenne fura, ha valaki félre tudná tenni a realitását. Az egyre többször ugyanabban a karakterstílusban játszó színész, az utóbbi időkben nem mutatott túl sok változatosságot.
Aki valami egyedit is szeretne látni a drága Bentől, annak ajánlom a Dorian Gray című filmet – már, ha bírjátok a thrillert, illetve a kissé darkosabb jeleneteket.
A mellette hősszerelmest játszó Alicia Vikander tündéri, de mégis harcias jellemében gyönyörködhetnek a férfiak. Oscart az ő esetében sem osztanék most, de a feltörekvő leányzónak valószínűleg még lesz lehetősége bizonyítani.
A filmről
Maga a történet nem mondhatni, hogy újszerű. Hasonló sztorykkal korábban már találkozhattunk, csupán más körülmények között.
Hemzseg a klisé jelenetektől, megszólalásoktól, poénoktól és karakterektől. A semmitmondó dialógusok pedig olykor hidegrázóak miközben éppen egy családi vagy szerelmi drámát kéne átélnünk.
Azért, hogy dicsérettel is éljek, a közhelyes jeleneteket egész ügyesen sikerült megoldaniuk a rövid vágásokkal, valamint egy-két meglepően sokatmondó kifejezés is elhangzott, amik nem sokára valószínűleg az idézetes oldalakon fognak feltűnni szépen sorjában.
Az animációkért, illetve az effektekért felelős John Dykstra vélhetően tökéletes munkát végzett. Nehéz lenne belekötni abba, ami ennyire élethűen sikeredett és, ami azt illeti, nem is akarok.
Végül pedig a szerelmi szállat is egész érzékien, szinte már együttérzésig sikerül kibontaniuk a nézők felé. Azért elpityeregni csak nem fog a nagy publikum, de a mélyre menő mondataikkal és tekintetükkel kellő hatást gyakorolhatnak a közönségre.
Konklúzió
Ilyen filmmel már találkozhattunk, és minden bizonnyal még fogunk is, de ez nem is baj. Nagyon úgy tűnik, hogy örök megunhatatlan téma ez a jó és a rossz között.
Pár tíz év múlva meglehet, hogy hasonlóképp fogunk visszatekinteni erre a filmre, mint a mostani régi klasszikusokra.
A hangulata azért ezeknek a filmeknek is megvan, és a gyerekek számára mindez még külön élvezhető is.
Fotó:
google picture
