Kockás sapka, pipa, pengeéles logika: elég ennyit felsorolni és mindenki rögtön tudja, hogy Sherlock Holmesra gondolunk. Azonban a Baker Street híres nyomozójának volt egy másik oldala is. Nem csupán a szó volt a fegyvere, de tettekkel is meg tudta védeni magát, ha kellett. A XIX. századi úriemberek harcművészetét gyakorolta.
A szóban forgó harcstílus nem más, mint a bartitsu. A bartitsu megalkotója William Barton-Wright, angol vasúti mérnök volt. Hogyan lesz egy jámbor mérnökből hivatásos harcművész? Egyszerű a képlet: három évre Japánba szólítja a hivatása, ahol megismerkedik a ma már az egyik legismertebb önvédelmi sporttal a ju jitsuval. Ez az önvédelmi sport olyan mély benyomást tesz rá, hogy 1899-ben cikket is ír róla egy londoni lapba. Barton, cikkében körvonalazta saját maga által kifejlesztett önvédelmi sportja alapszabályait is, mely nagyrészt a ju jitsun alapult. A bartitsu ezen kívül a box, a kick box és a pálca harc elemeit is ötvözte.
Barton lelkesedése odáig terjedt, hogy idővel megnyitotta saját iskoláját is, a Bartitsu Clubot, ahol saját a maga által kifejlesztett harcművészetre oktatta a vállalkozó szellemű polgárokat, természetesen leginkább férfiakat. Iskolájába több neves japán harcművészt is megnyert tanárnak.
A bartitsu népszerűsége futótűzként terjedt Angliában, nem maradhatott ki belőle a Sherlock Holmes írója, Sir Artur Conan Doyle se. Részben Doylenak és az irodalomnak köszönhető, hogy a bartitsuról ma is tudomásunk van, ugyanis a hirtelen népszerűség ahogy jött úgy is múlt el. 1903-ra érdeklődés hiányában Barton iskolája kénytelen volt bezárni kapuit.
A bartitsu művelői akár egyetlen kabát segítségével is képesek voltak megvédeni magukat:
Egy kis ízelítő:
https://www.youtube.com/watch?v=ZGiTAtJI_uU#t=16
Olvass még!
Képek: artofmanliness, youtube, raziorianfly
