Janicsák Veca egy komoly fiatal nő, aki “szeret a barátaival szórakozni, szeret szerelmes lenni, szeret kutyát sétáltatni, szereti az anyukája húslevesét enni.” Komolyan hozzá tud szólni, és kifejti a véleményét a most következő interjúban a mai fiatalságról, a népszerűség/népszerűtlenség párbajáról, saját tinédzserkoráról, illetve még a közönségéről is elmond néhány pozitívumot.
Hogyan viszonyulsz a mai felgyorsult világhoz, amiben már szinte mindenki internetezik egészen gyerekkorától kezdve? Megrettent téged a mai középiskolás generáció internetes talpraesettsége, vagy előnyösnek tartod inkább?
Számomra valamilyen szinten rémisztő, ami a mai gyerekekkel történik. Mindenhol azt látom, hogy a gyerekek kezében valamilyen okostelefon vagy kisebb játékkonzol van. Értem, hogy a világ annyira felgyorsult, hogy a szülők is rohannak, hajtják a munkát, ezért sokszor egyszerűbb a gyerek kezébe adni egy tabletet, hogy játsszon valamit, mint leülni vagy elmenni vele valahova. Ennek ellenére mégis azt mondom, hogy rossz irányba megy a világ ezzel kapcsolatban, mert a családi egységek is lazábbak lettek azáltal, hogy mindenki nyomkod valamit a kezében. Állandó jelenség éttermekben, hogy párok vagy baráti társaságok is megállás nélkül a képernyőt bámulják ahelyett, hogy egymással beszélgetnének, hiszen ezért mozdultak ki otthonról… Emellett persze van jó oldala is a dolognak. A gyerekek már egészen fiatalon falhatják az információt az internetnek köszönhetően. Persze ez csak a szülők felelőssége, hogy kezdetben mennyire kontrollálják a gyereket az internet használatát illetően. Szerintem, ha a gyereket kordában tudják tartani a kezdettől és odafigyelnek arra, hogy mit csinál az interneten, akkor később sem lehet gond. Az iskolai tanulmányok során pedig kifejezetten hasznosnak tartom, hogy a gyerekek otthonosan mozognak a világhálón.
Véleményed szerint mivel motiválhatóak a középiskolások arra, hogy minél jobban tanuljanak?
Hú ez nehéz kérdés, mert még nem vagyok szülő. Vannak, akik a jutalmazás-büntetés rendszert alkalmazzák. Van, ahol ez hasznos, máshol pedig semmit nem jelent. Nyilván ennek a mértéke is fontos. Én azt gondolom, ha egyszer gyerekem lesz, már egészen kicsi korában megpróbálom megértetni vele, hogy nem nekem vagy a világnak tanul, hanem saját magának. Ne arra hajtson, hogy jó bizonyítvány esetén nagy jutalmat kap, hanem arra, hogy mondjuk, jól jöhet egy jó bizonyítvány a továbbtanulásnál. Ne is féljen tőlem, hogy megvonok tőle valamit rossz jegy esetén, hanem tegyen meg mindent, mert rossz jegyet kapni kellemetlen érzés saját maga számára, nem pedig előttem ciki… A tudás fontos, és ezt már kiskorban el kell kezdeni felhalmozni, mert a tudásnál, bölcsességnél nagyobb érték kevés van az ember életében.
Szerinted mennyire fontos a népszerűség egy középiskolai osztályban?
Jaj, ez egy borzalmas dolog. Sok gyerek életét teszi tönkre a népszerűség kontra népszerűtlenség dolog. Az iskolában már korán eldől minden a későbbi személyiséget illetően. Rendkívül fontosnak tartom a pedagógusok részvételét ebben a kérdésben, hiszen a szülők gyakorlatilag rájuk bízzák a gyereküket és második anyukájukként, apukájukként funkcionálnak a suliban töltött órák alatt. Muszáj a gyerekekre odafigyelniük, mert kegyetlenek tudnak lenni egymással. Én sokszor voltam népszerűtlen azzal a suliban, hogy a gyengébb mellé álltam az erősekkel szemben, és ez egyáltalán nem volt menő dolog. Engem ki is közösítettek ezért, mert mindig megvédtem azokat, akikről úgy éreztem, hogy igazságtalan bántás éri őket. A mai napig is ezt teszem. A gyerekek még nem tudják, hogy a terrorizálással, cikizéssel, zsarolással, gúnyolódással valóban tönkretehetik egymás életét. Szerintem erről sokszor a szülők és a tanárok tehetnek, mert a gyerek magától nem tud dolgokat, csak akkor, ha a felnőttek megtanítják neki a helyes és iránymutató magatartást.
Úgy működik a népszerűség egy osztályban, mint nálatok “sztároknál”?
Komolyan mondom, én ettől az egésztől irtózom. A népszerűség egy annyira megfoghatatlan valami. Mitől vagyok népszerű? Hogy szépen éneklek? Na és?! A másik meg jó sprinter, a harmadik csodálatosan rajzol, a negyedik gyönyörű verseket ír, az ötödik megoldhatatlannak látszó egyenleteket old meg, a hatodik hatalmas gólokat rúg. Úgyhogy ennyit a kiemelt népszerűségről. Abba meg már bele se mennék, hogy a társadalom hogyan emel fel teljesítmény nélküli embereket…
Eltántorítanád vagy inkább biztatnád azokat, akik valamilyen tehetségükkel vagy rátermettségükkel ismertek, híresek, “sztárok” szeretnének lenni?
Ez nehéz kérdés. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ne ismert vagy sztár szeressen lenni, hanem példamutató és elismerten sikeres.
Mennyire játszott szerepet a középiskolás éveidben az éneklés és a zene?
Nagyon is. Énekből érettségiztem, középiskolás éveim alatt kezdtem el „komolyabban” énekelni, mármint úgy értem, hogy akkor már tudatosabban orientálódtam az énekesi pálya felé. Volt sulizenekarom is és imádtam. Szóval teljes mértékben elmondhatjuk, hogy végig kísérte a zene az életem már akkortájt is.
Már ötödik éve, hogy véget ért az első X-Faktor. Akkoriban megdöbbentő volt, amikor kiestél. Visszanézve az elmúlt éveket, bánod, hogy úgy történtek a dolgok ahogy, vagy minden így volt tökéletes?
Minden úgy történik, ahogy történnie kell. Nem érzem azt, hogy bármilyen hátrányom származott abból, hogy nem én nyertem meg a műsort. Az első év felfoghatatlan robbanás volt. Nem gondoltam volna, hogy az első X faktor ekkora siker lesz. Szerintem ott mindenki győztes volt valamilyen módon. Ráadásul nem volt megkülönböztetés sem, mert tényleg imádtuk egymást, remek volt az összetartás, és ez a mai napig is így van. Ősszel is találkoztunk, mi „X1-esek”, igyekszünk odafigyelni egymásra, legalábbis amennyire időnk engedi. Szóval nem bánok semmit, úgy érzem, minden jól alakult.
A középiskolában mely tantárgyak voltak a kedvenceid? Húztál a reáltárgyak,(fizika, kémia, biológia, földrajz, matematika) felé is amellett, hogy a művészet érdekelt, és művész is lettél?
A reál tantárgyak egyáltalán nem voltak szívszerelmeim, és ez ma sincs másként. Nincs érzékem a matekhoz, fizikához, kémiához. Az irodalom érdekelt, és érdekel most is. Sőt, nemrégiben tettem egy lehatározást, hogy elolvasom azokat a középsulis kötelező olvasmányokat, amik anno valamilyen oknál fogva kimaradtak. Párat már le is tudtam, és felnőtt fejjel nem értem, miért lázadoztunk gyerekkorban ezeket a nagyszerű műveket elkerülni. A szüleim művészek, én is az lettem, tehát azt érzem, hogy nálam elég egyértelmű volt a humán dominanciája a reállal szemben.
Lázadó vagy visszahúzódó tinédzser voltál inkább?
Bármennyire is furcsa, de mindkettő. És ez ma is így van. Néha tombolok, néha kezes bárány vagyok. Néha nagyon vágyom a társaságra, olykor pedig tök jól el vagyok magamban hetekig.
Történt olyan esemény a középiskolás éveid alatt, amit inkább megváltoztatnál vagy kitörölnél? Mi volt az?
Mint korábban mondtam, minden úgy történik, ahogy történnie kell. A történetünk tesz minket azzá, akik vagyunk. S ha rossz is történik, az csak megerősít.
Mennyiben másabb a középiskolás korú közönséged, mint a felnőttkorú?
Nagyon szerencsés vagyok, mert a kisgyerektől a nyugdíjasokig terjed a közönségem. Nem választanám szét őket, mert én nem korcsoportoknak éneklek és alkotok, hanem azoknak, akiknek tetszik, amit csinálok. Legyen ő ovis, vagy nyugdíjas. Van olyan fellépésem, amin látom, hogy a nagyi kíséri el a gyerkőcöt és mindketten fújják a szöveget kívülről. Életkortól függetlenül nagyon büszke vagyok a közönségemre, hogy ennyire kitartanak mellettem. Arra pedig különösen büszke vagyok, hogy a törzsközönségem milyen intelligens. Soha nem tolakodnak, nem erőszakosak. Tiszteletben tartják a magánéletem, a szakmai dolgaim. Tudják, ha valamit közölni akarok, akkor azt időben meg fogják tudni, és ha igazán meg akarnak ismerni, akkor arra a dalokon keresztül lesz módjuk. A dalaim teljes mértékben tükröznek engem, valószínűleg azért is gondolják sokan, hogy ismernek engem.
Hogyan próbálsz nyitni a zenéddel a középiskolások felé? Szeretnél példaképük lenni a fiatal tiniknek?
Persze, hogy próbálok. Számomra ez nagyon fontos. Azzal, hogy valaki közszereplő lesz és fiatalkorú közönsége (is) van, azzal vállalja, hogy valamennyire kirakat az élete, amit kiemelten figyelnek, ezért kiemelten jól kell viselkednie, mert joggal vághatnak a fejéhez bármit. Én folytonosan hangoztatom, mennyire fontos a tanulás, a tudatos készülés a jövőre, a családi összetartás és hasonló dolgok. Rólam nem olvasni botrányokat, nem pózolok részegen, nem felháborító a magánéletem. Teljesen átlagos életet élek egy átlagos fiatalként, aki szeret a barátaival szórakozni, szeret szerelmes lenni, szeret kutyát sétáltatni, szereti az anyukája húslevesét enni.
A cikk a Nemzeti Kulturális Alap Cseh Tamás Programjának támogatásával készült.
Borítókép: Janicsák Veca
