Bár gyakran elhangzik az a téves ítélet, hogy az USA fiatal országként nem bír igazi kultúrával, ez nem igaz. Megannyi monda, legenda és mítosz kering közszájon arrafelé – melyek közül a legérdekesebbek a folklór-szörnyekről szóló, hideglelős rémmesék.
Az algonkin indiánok hitében kiemelt szerep jut a méltán rettegett wendigónak. Ez a lény a kapzsiság, a mohóság és a tömény rosszakarat megtestesítője. Örökkön-örökké friss húsra éhezik, de hiába kap el, és fal fel valakit, teste ilyenkor megnő. Vagyis arra van kárhoztatva, hogy az idők végeztéig elviselhetetlen éhségtől gyötrődve prédára lessen. Nem véletlen, hogy az őslakosok hiedelmei alapján leginkább azokat fenyegeti a wendigóvá válás veszélye, akik hosszú éhezés után megszegik a legszörnyűbb tabut, és kannibálokká lesznek.
A Jersey ördögnek nevezett két lábon járó, denevérszárnyú és kosfejű teremtményt nem rosszindulatú szellemek, hanem maga a Sátán hozta létre – már ha igaz a róla szóló történet. Eszerint 1735-ben a Pine Barrens-ben élő, tizenkét gyermeket nevelő Jane Leeds iszonytató haragra gerjedt, mikor megtudta, hogy újra terhes, és megátkozta magzatát. Így amikor az megszületett, eleinte normális apróságnak tűnt, de másodperceken belül átváltozott, megölte a bábaasszonyt, és elrepült. Leeds mama balsorsú gyermeke a jelek szerint halhatatlan. 1820-ban nem kisebb személyiség, mint Napóleon bátyja Joseph Bonaparte állította azt, hogy látta, 1909-ben egy villamos utasait támadta meg, és azóta is többen esküsznek rá, hogy pechükre találkoztak az egy rontás terhét nyögő páriával.
A „dinnyefejűek”-ként emlegetett rémeket egyszerre három államban, jelesül Michiganban, Ohióban, illetve Connecticutban is látni vélték, ráadásul, bár a róluk szóló legendáknak természetesen kismillió változata van, a főbb elemek közel azonosak. Az elképesztően agresszív, duzzadt fejű szörnyszülöttek elvileg egy elmegyógyintézet ápoltjai voltak, ám végül vagy megunták mostoha körülményeiket, vagy fellázadtak a rajtuk kísérletező orvosok ellen. Ezután a szanatóriumhoz közeli erdőkbe menekültek, és hozzájuk hasonlóan bizarr külsejű leszármazottjaik egyesek szerint a mai napig ott élnek. Hírhedten agresszívak és territoriálisak. Ha megpillantanak valakit, aki a földjükre tévedt, irgalom nélkül nekiesnek, és az illető szerencsésnek mondhatja magát, ha megússza pár, módfelett fájdalmas harapással a kalandot.
Végül, cikkünk aligha lenne teljes a híres-hírhedt molyember nélkül. A Nyugat-Virginiai néphit ijesztő, nevéhez méltóan leginkább egy jókora rovarra hajazó réme első ízben 1966 és 1967 között tűnt fel Point Pleasant környékén. Itt egyébiránt ma egy jókora szobor állít neki emléket. Igazán ismert azonban csak a hetvenes években lett: ekkor a természetfeletti témák iránt hallatlanul érdeklődő ufókutató, John Keel 1975-ben kiadta „Molyember próféciák” című könyvét. Az állítólagos kreatúra legfőbb érdekessége, hogy a benne hívők szerint vagy előre megjósolja a katasztrófákat, vagy azok előidézője, mert számtalan tragédiánál látták felbukkanni. Megjegyzendő azonban, hogy ha hihetünk a grúz Svobodnaya Gruziya magazinnak, a bestiát Oroszországban is látni vélték – mégpedig közvetlenül a 367 halálos áldozattal járó, 1999-es, lakóépületek ellen intézett bombamerénylet-sorozat előtt.
G.K.
Kiemelt kép: Holy Synergia
