Minden osztályban találhatnánk olyan diákokat, akik nem szeretnek a figyelem középpontjába kerülni: inkább meghúzzák magukat az utolsó padban, nem szívesen vesznek részt az iskolai ünnepségeken, a gólyabálon, vagy a szalagavatón, és az írásbeli számonkérést is sokkal inkább előnyben részesítik, mint a szóbeli felelést. Ez pedig teljesen rendben van így, mert nem vagyunk egyformák, vannak, akik visszahúzódóbbak, kevesebb, de szorosabb kapcsolatokban érzik jól magukat, és a szereplést, vagy a társalgás irányítását is meghagyják másoknak.
Viszont sajnos egyeseknél ez a visszafogottság olyan szintet érhet el, ami már megnehezíti, hogy boldoguljon a mindennapos társas helyzetekben. Ez a szorongás ugyanis annyira elhatalmasodhat, hogy lassanként az élet egyre több területére kiterjed és mindez sokszor már kamaszkorban kezdetét veszi.
A következő jellemzők árulkodhatnak arról, hogy téged is érint ez a probléma:
- Ha egynél több ember jelenlétében már nem szívesen szólalsz meg, zavarba jössz, és ez különösen olyankor fordul elő, ha ellenkező nemű a beszélgetőpartner.
- Ez az érzés fokozódik, ha valamilyen előadást kell tartanod (pl. a suliban referálni valamelyik órán), vagy felelni, vizsgázni (pláne így van ez, ha nagy tétje van a dolognak, mint mondjuk egy nyelvvizsgánál, vagy az érettségin).
- Az ilyen zavarba ejtő helyzetekben gyakran fizikailag is rosszul érezheted magadat, pl. mert elkezd hevesen dobogni a szíved, kiszárad a szád, izzad a tenyered, vagy mélyen elpirulsz (aztán később lehet, hogy már pont ettől kezdesz félni, hogy mi lesz, ha mások észreveszik, hogy mennyire elvörösödtél, vagy leizzadtál).
- Az is lehet, hogy az első találkozás a frusztráló számodra valakivel, hogy a bemutatkozástól, ismerkedéstől, a „jópofizástól” tartasz, ilyenkor érzed úgy, hogy nem tudsz természetesen viselkedni (és ez mondjuk nyilván egy első randin nem jön túl jól…).
- Ha azon kapod magad, hogy nem szívesen eszel társaságban, vagy épp az írással gyűlik meg a bajod (pl. nagyon zavar, ha valaki – esetleg épp egy tanár – nézi a hátad mögül, hogy mit írsz a dolgozatodban).
- Abból is fakadhat a nehézséged, hogy miközben mondasz, vagy csinálsz valamit, folyamatosan azon rágódsz, hogy vajon hülyeséget beszélsz-e, mit gondol rólad a másik, nem kellene-e máshogy viselkedned, stb… persze aztán ez a folyamatos önmonitorozás oda vezet, hogy már nem igazán tudsz a partneredre koncentrálni, és megbotlik a nyelved, vagy elszólod magad, esetleg elveszíted a beszélgetés fonalát. Ez pedig sajnos sokszor egy negatív önmegerősítő kör, mert csak azt igazolja számodra, hogy TÉNYLEG butaságokat beszélsz, vagy furcsán viselkedsz.
- Még az is előfordulhat, hogy az olyan spontán helyzetekben, ami egyébként a kikapcsolódásról, a lazulásról szólna, is úgy érzed, hogy leblokkolsz. Például egy buliban sem tudod igazán elengedni magadat, mert közben azt figyeled, hogy mások mennyivel ügyesebben táncolnak, mennyivel oldottabban viselkednek, mint te.
- Végül, ez mind oda vezethet, hogy a legjobb megoldásnak az tűnik számodra, ha megpróbálod egyszerűen elkerülni az ilyen helyzeteket: ha nem szólalsz meg nagyobb társaságban, nem mozdulsz ki a többiekkel, felelés során azt mondod, hogy nem készültél, csak ne kelljen az egész osztály előtt beszélned, stb.
Ezek az élmények aztán megkeseríthetik a középiskolás éveidet, ráadásul, ha ez rögzül, később még nehezebb lesz megszabadulnod tőle. Emellé ugyanis még társulhat, hogy sokszor magányosnak érzed így magad, esetleg az önbizalmad is sérül, mert a népszerű, könnyen ismerkedő osztálytársaidhoz képest úgy érzed, hátránnyal indulsz. Sajnos, ha ez az állapot sokáig húzódik, és fokozódik, az súlyos következményekkel járhat, mert akár még az úgynevezett szociális fóbia kialakulásához is vezethet. Ez a betegség viszonylag gyakori, egyes becslések szerint akár minden tizedik embert érinthet élete során. Szerencsére azonban semmi sincs veszve, van rá megoldás: pszichoterápiásan és gyógyszeresen kezelhető.
(kép: http://mental.healthguru.com/)
