A felnőtté válást nálunk általában egy hatalmas bulival, tortával és ajándékokkal ünnepli mindenki, de egyes kultúrákban nem kis borzalmakat kell annak átélnie, akit felnőtté avatnak. A legdurvább beavatási szertartásokat szedtem össze, ezek után valószínűleg már nem tűnik akkora parának, ha nem három, hanem csak két emeletes tortát kapsz a 18. szülinapodra.
A Satere-Mawe törzs szertarásán 10 percig kell egy olyan kesztyűt viselnie a beavatottnak, amiben olyan hangyák vannak, amik több napig fájó csípést okoznak a szerencsétlen áldozatnak.
A Mandanok brutális szokása után inkább vennék hangyás kesztyűt. Itt négy napot kell alvás nélkül kibírni, majd a saját bőrüknél fogva felakasztják a tetőre a beavatottat és addig mosolyogniuk kell, amíg el nem ájulnak, de ez még mindig semmi, mert ezután a buli végére még a kisujjukat is levágják. Nem teljesen normális, az tuti.
A Sepik folyó törzsei olyan sebeket ejtenek egymásra, amik ha begyógyulnak, krokodilbőr szerű mintát adnak ki.
A Matausa törzsben megtisztulás jellegű a szertartás, meghánytatják az embereket farudak segítségével és utána nádszárakat nyomnak az orrukba és utána még, ha ez nem volt még elég, a nyelvuket is megsebesítik.
A Vanatui őslakosok beavatási szertartása elsőre mókának tűnhet, hiszen bungee jumpingról van szó, de ha belegondolunk, több, mint életveszélyes mutatvány. Nagyjából 30 méter magasról ugranak indával a lábukon, ami se nem túl nyúlós, se nem életbiztosítás, hogy nem szakad el. És alattuk nem holmi puha párnák vannak, hanem a kő kemény talaj.
A Xhosa törzs fiútagjainak sem egy leányálom a beavatás, megborotválják őket, majd a hegyekbe küldik szegényeket a sebészhez, aki körülmetéli őket. Csak ha teljesen meggyógyultak, akkor mehetnek vissza a törzshöz.
Borítókép: offline.hu
