Minden diáknak van a tanulmányai folyamán olyan dolgozata, amelyet ha lehetne, érvénytelenítené. Azt hitted eddig, csak te érezted azt, hogy a matek doga a világvége? Olvasd tovább, és megtudod, mások hogy gondolkodnak erről!
Noémi 16.éves – Gyula
„A legdurvább dolgozatomon tudom, hogy zokogva sírtam, mert az egyenletek és a szöveges egyenletek kifognak rajtam. Még most is, elég, ha csak a jelzőt csengetik, már kétségbe vagyok esve. Általában a matek dolgozatban 2-esnél nem szerzek jobbat.”
Betti 14 éves – Budapest
„Mondhatni én a szerencsésebbek között vagyok. Tudom a matekot, értem is – szerintem-, de nem osztályoznak, mert diszkalkuliás vagyok.”
(Megjegyzés: diszkalkuliás: Egy számjegy értékét nem ismerik fel automatikusan, mint a többi ember – ezt a problémát nevezzük diszkalkuliának.)
Rebeka 17 éves – Miskolctapolca
„Matek? Ne nevettess! Ha lehetne, nem mennék órára. Nem vagyunk szimpik egymásnak: sem ő nekem, sem én neki! De komolyra fordítva, leginkább a másodfokú egyenlet tud kicsinálni engem. Lehet a fiúknak is ezzel kellene udvarolnia, akkor le tudnának venni a lábamról!”
Dorina 19 éves – Keszthely
„Nekem minden dolgozat a szokásos óra előtti izgalommal telik, majd ahogy múlnak a percek, jön a kétségbeesés. Ha a tanár belép a terembe, akkor a levegő is megfagy. Jellemző rá, hogy A és B csoportot is csinál, és persze hogy azt a csoportot kaptam, amelyben az a feladat volt, amit nem tudtam! Hát kívántam is szépeket a tanárnak! De nem adom fel – gondoltam-, hisz nem tudhatjuk , lehet most majd én leszek az új zseni. Hozzáfogtam számolni, de akárhogy próbálkoztam, nem jött ki az eredmény. Akármelyikre kanyarodtam, egyiknél sem jött ki. Elkezdtem a tipikus bájos mosollyal nézni a tanárra, azokkal a “kettest adj szemekkel”, ő meg vissza rám a “meg fogsz halnival” . Végül is, ha az megnyugtathat bárkit, egy kettes született és körülbelül 20 egyes. Szép teljesítmény! Grat . 11.A :D”
Képek forrása: Pexels
