Ezt nézed:  / Hírek / Pszicho, szex / Legszebb szakítós sztorik – Igaz történetek

Legszebb szakítós sztorik – Igaz történetek

Folyamatosan gerinctelen szakításokról, megcsalásokról  és cserbenhagyásokról hallhatunk és olvashatunk történeteket. Nem csoda, hogy mindenkiben elég sötét kép alakul ki arról, hogyan érhet véget egy kapcsolat. Pedig bármilyen meglepő, véget érhet szépen is, úgy, hogy a két fél egymást megbecsülve, kedvesen mond a másiknak búcsút. Most megosztunk veletek két ilyen történetet.

Egy első szerelem megható befejezése

Goodbye-pictures

Lívi (19)  Nagyon szép volt a kapcsolatunk a barátommal. Egy saját, különleges mesevilágban éltünk együtt. Nem bántottuk egymást, nem veszekedtünk, de a körülmények úgy hozták, hogy muszáj volt egymásnak búcsút mondani. De kezdem az elejéről. Amikor összejöttünk én 15 éves  voltam, a barátom pedig 16. Nagyon hamar közel kerültünk egymáshoz, hiszen még nem halmozódtak fel bennünk régi sérelmek, még nem kellett túltennünk magunkat 3-4 szakításon, egyszóval igazi első szerelem volt. Hamar megbíztunk egymásban, és lassan olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy már egyáltalán nem tudtuk volna elképzelni az életünket a másik nélkül. Minden csodálatos volt, és minden naivság nélkül biztosak voltunk benne, hogy együtt fogjuk leélni az életünket. Aztán teltek az évek, és el kellett gondolkoznunk, hova megyünk egyetemre. Ekkor kezdődtek a bajok. A barátom mindenképpen Angliába akart kimenni. Amikor ezt megtudtam, napokig sírtam, de tudtam, hogy nem állhatok a jövője útjába. De megmérgezte a kapcsolatunkat a tudat, hogy meg vannak számlálva a napjaink. Hangulatunktól és lelkiállapotunktól függött, hogyan gondolkodunk a közös jövőnkről. Néha biztosak voltunk benne, hogy kibírunk akárhány évet külön, néha teljes képtelenségnek tűnt. Aztán lassan eltelt az idő, őt valóban felvették az exeteri egyetemre és eljött a búcsú pillanata. Leültünk a kedvenc sziklánkra a budai hegyekben, hogy megbeszéljük, hogyan tovább. A barátom azt mondta, hogy biztosan kinn marad 4 évig, és ezen múlik a jövője, úgyhogy nem tehet mást. Könnyeztünk mind a ketten, de muszáj volt belátnunk, hogy nem tudjuk fenntartani a kapcsolatunkat. Adott nekem egy borítékot, amiben összegyűjtötte a kedvenc idézeteinket azokból a filmekből, amiket együtt láttunk, és a kedvenc képregényeiből kivágta nekem a szerelmi jeleneteket. Abban maradtunk, hogy nem rontjuk el vele a kapcsolatunkat, hogy facebookon és chaten próbáljuk figyelemmel kísérni a másik életét. Mivel nem tudhattuk, hogy alakul az életünk, kikkel fogunk találkozni, megbeszéltük, hogy szakítunk, de időről időre küldünk a másiknak egy kézzel írt levelet, amiben beszámolunk a lényeges dolgokról. Aztán ki tudja, lehet, hogy egyszer még úgy hozza a sors, hogy ő hazaköltözik, és ha egyikünknek sem lesz senkije, akkor újra összejövünk. Ha nem így lesz, akkor is csodálatos emlékként maradnak meg bennem az együtt töltött évek. Fájdalmas volt a búcsúzás, de egyikünk sem sérült benne.

Elhidegült a munkám miatt, de barátok maradtunk

landscape_nrm_1421177451-cos020115movingin_004

Csabi (28) Író vagyok. Ezt sok esetben nagyon nehéz tolerálni. Több barátnőm is mondta, hogy aszerint változik a hangulatom, hogy milyen regényt vagy drámát írok. Volt egy időszak, amikor viszont nem írtam semmit, mert simán eléldegéltem a jogdíjakból. Akkor jöttem össze Sári nevű barátnőmmel. Csodálatos kapcsolat volt. Amikor még nem volt autóm, körbestoppoltuk az országot. Minden hétvégén más várost fedeztünk fel. Végül 5 évet töltöttünk együtt, és az ötödik év végén eljegyeztem. El akartam venni feleségül, és azt akartam, hogy ő legyen a gyermekeim anyja. Viszont a családalapításhoz nem volt megfelelő egzisztenciánk, így újra elkezdtem írni. Egy év alatt írtam két regényt és három drámát, éjjel nappal dolgoztam. Azért dolgoztam, hogy megteremtsen a feltételeket a közös jövőnkhöz, de nem vettem észre, hogy éppen a sok munka miatt hidegültünk el egymástól. Hiába éltünk együtt, egyszerűen nem tudtunk minőségi időt együtt tölteni. Ő tanított napközben, én pedig napi 10-16 órát írtam, leginkább hajnalban, mert olyankor jobban fog az agyam. Ezért mire hazaért, én már feküdtem le, hogy korán tudjak kelni. Másfél év kemény munka után egy napon közölte, hogy már nem szeret úgy, mint régen. Őszinte volt és kedves. El kellett engednem. Összecsomagolt és elment, és utána nem beszéltünk fél évig. Nagyon nehezen hevertem ki a szakítást, de a mai napig jóban vagyunk, és most már mosolyogva tudok visszagondolni az együtt töltött időre.

Szakítás távolság miatt
Ha a barátod/barátnőd külföldre menne tanulni, megpróbálnád vele a távkapcsolatot?

Képek:

trattogrullo.deviantart.com

ewallpapers-hub.com

www.cosmopolitan.hu