Új cipőhöz új pasi dukál, avagy miért váltogatjuk ruhadarabként a partnereinket?
– Szia Marci! – ugrott barátja nyakába Livi, ám a fiú zavarodott arccal tolta el magától.
– Dehát engem Simonnak hívnak… – kérte ki magának. – Mondd, ki az a Marci?
– Á, csak a volt barátom, tegnap szakítottam vele. Ne aggódj, Karcsikám, már mindent lezártunk.
– És mégis ki az a Karcsi? – szorult ökölbe Simon keze, amit kétségbeesetten kapott céklavörös fejéhez.
– Nyugalom, csak a holnapi barátom. De egyet én is hadd kérdezzek: te mindig ilyen kíváncsi vagy, Barnabás?
Pár éve ünnepeltük nagyszüleim hatvanadik házassági évfordulóját. Több mint fél évszázad, amit együtt éltek le jóban-rosszban. A XXI. században mindez elképzelhetetlennek tűnik. Ha egy fiatalt arról kérdeznek, mennyi időre tervez a párjával, a következő választ adja: „Hosszú távra.” De miért nem örökre? Létezik még egyáltalán olyan szerelem, ami egy életre szól?
Míg a halál el nem választ
A szerelem múló állapot, s átlagosan három év után kialszik lángja, állapította meg a Czeizel Endre orvos-genetikus. Miért is akarna ezek után bárki egy életre tervezni, kérdezheti az olvasó. De nekem is van kérdés a tarsolyomban: miért jobb ötlet háromévente (vagy még gyakoribb időközönként) más karjaiba omlani? Miért jobb évente megházasodni, persze mindig mással, s mindig másnak szülni gyermeket? Így jönnek világra a mozaikcsaládok. Egy kamasz számára természetesen korai ezzel törődni, de az alapokat már most lerakhatja – már ami az igaz szerelmet illeti.
Majdnem szerelem volt
Aki arra számít, hogy azt írom: találd meg most, kamaszfejjel a leendő házastársadat, az tévedni fog. Ugyanis tizenévesen ez elég nehéz feladat. A kamasz még éretlen, s mindezek előtt önmagát kell megismernie, azt, hogy kire is van szüksége az életében. Épp ezért keresgélni nyugodtan lehet, s kihasználni a fiatalság éveit – hogy ne később, férjként vagy feleségként döbbenj rá, nem éltél eleget, s egy kis kalandra vágysz. Félreértés ne essék, nem akarok senkit sem arra buzdítani, hogy sűrűbben cserélgesse partnereit, mint a fehérneműjét. Elvégre nem elhanyagolható a különbség az ismerkedés, járás és utóbbi szokás között. Fel kell nőni, megkomolyodni, megérni hozzá, hogy olyat válassz, aki mellett aztán egy életen át kitartasz.
Egy életem, egy halálom, őt választom!
Ha úgy érzed, tényleg megtaláltad a nagybetűs IGAZIT, ne mondj le róla. Nincs is szebb, mint fiatalon kimondani a boldogító igent. Biztos lesznek problémák köztetek, s ahogy fentebb írtam, a láng is kialszik pár év múlva majd. Hogy aztán mély szeretet, kölcsönös tisztelet váltsa fel. „Mennyivel kevesebb lenne a boldogtalanság, a csalódás, ha a gyerekek tisztában lennének azzal, hogy a szerelem nagyjából három év után elmúlik. Igazából az a nagy kihívás, hogy a szerelem elmúltával hogyan tud két ember együtt maradni, mert hiszen nagyon szerethetik és becsülhetik egymást, és akkor kialakulhat közöttük azonos munkamegosztás, közös kulturális légkör” – nyilatkozta Czeizel. És második lehetőségként felcsillan egy újabb kapcsolat is, de az sem tarthat örökké, tehát pillanatnyi boldogságforrás. A kapcsolatot ezzel a bizonyos IGAZIval tehát meg kell őrizni, s ha úgy alakulna, megmenteni.
A mai társadalomnak ez nagy, megoldhatatlannak tűnő feladat, elvégre a pazarláshoz van szokva. Elromlott a laptop? Újat kell venni! Már egy éves az Iphone? Kukába vele! Sokszor nem is hibás a termék, de a presztízs azt kívánja, cseréljük le. És ugyanez a jelenség áll fenn a párkapcsolatoknál is. Az első komolyabb vita után máris szakítás, ahelyett, hogy lehiggadva a két fél átbeszélné a gondokat, s közösen megoldást keresne rá. A jelszó a kommunikáció, s ez ne csak a másik nevének megkérdezése legyen.
– Szia Barnabás! – ugrott kedvese nyakába Livi.
– Drága Livikém – tolta el az magától – hát nem emlékszel, hogy tegnap lezártam veled? Ébresztő, ma már Emese napja van!
Szerző: Fekete Fanni
Fotók: weheartit, tumblr
