Mindenki ismeri Robin Hood, a szegények hősének és gazdagok ellenségének történetét. Habár a lopás, fosztogatás a köztudatban bűnös, önző cselekedetként él, nem mindig gondolták ezt így az emberek. Gondoljunk csak a betyárokra! Azt alábbiakban összegyűjtöttük a leghíresebbeket, legyen az bajszos igazságosztó, vagy egy egyszerű tolvaj és gyilkos.
Betyároknak hagyományosan azokat az újkori Magyarországon élt útonállókat, zsiványokat, rablókat, fosztogató szegénylegényeket nevezzük, akik köré az utókor, vagy saját koruk történeteiben különféle legendák szövődtek.
Magyarországon a kóborlásból, fosztogatásból élők számának rohamos növekedése először a XVII-XVIII. század fordulóján kezdett súlyos társadalmi problémát jelenteni.
A hírhedt betyárok legtöbben a Dél-Alföldről (Csongrád megyéből) származtak és arrafelé is követték el rablásaikat.
Noha nem váltak olyan nemzeti hősökké, mint a Balkánon a törökök ellen harcoló megfelelőik; sokuk személyével kapcsolatban mégis számos népköltészeti mű, ballada, monda, dal és regény íródott.
A betyárok egy része népi hőssé vált, főként akik a magyar szegény emberek szempontjából jó ügyért álltak ki; például az elnyomók, gazdag urak kárára cselekedtek, a magyar szabadságért küzdöttek, vagy szomorú és jogosnak érzett okokból kifolyólag váltak betyárrá, netán a szegényeket és elesetteket segítették . Többségük azonban az emberek által rettegett és a korabeli köztudatban is gazembernek tekintett zsivány volt.
A betyároknak több fajtáját is megkülönböztethetjük, több szempont szerint is.
A „gyalogbetyárok” : akiknek se lova, se felszerelése nemigen volt – őket nem sokra tartották.
A “lovas betyárok” : egy sokkal elismertebbnek tekintett kategóriát képviseltek.
A „futóbetyárok” : sajnálatra méltó, üldözött szegénylegények voltak, akiknek élete az állandó bujdosásból, menekülésből, alkalmi bűncselekményekből állt.
A „derék, igazi betyárok” : hírhedtek voltak az elnyomó hatalom kijátszásáról, és híresek a szegények segítéséről, bátorságukról és epekedő leányok sorának szerelméről. Az efféle betyároknak utólag még bűneiket is elnézték. Nyilván a fennmaradt betyármondák többsége róluk szól.
Íme néhány név szerint is:
Angyal Bandi
Ónody András néven látta meg a napvilágot. Amiben kitűnik betyár elődei és utódai közül: ő nemesi származású volt! Nem tudni, hogy az iskolázott, négy nyelvet beszélő Ónody András miért választotta a „betyáréletet”.
Lovakat lopott, orgazdasággal foglalkozott, várásokat szalajtott szét, többnyire a Hortobágyon. Két évet ült a kassai börtönben – nyolc évi büntetésének enyhítését is nagyrészt származásának és rokoni kapcsolatainak köszönhette. Szabadulása után felkereste régi bajtársait, folytatta korábbi életmódját
Nemsokára ismét két évre ítélték Angyal Bandit, azonban mivel önszántából nem vonult börtönbe, ezért országos körözést adtak ki ellene! Bujkálás közben halt meg.
Halála után ő lett a lovas betyár mintaképe, sok szegénylegény és bujdosó példaképévé vált, akik közül többen nevét is felvették.
Rózsa Sándor
Kétségkívül a leghíresebb betyár!
A szegedi tanyavilágban született, egy híres lótolvaj fiaként. Első bűntettét 23 évesen követte el két társával: elloptak két tehenet, amiért Rózsát másfél évi börtönbüntetésre és háromhavonkénti 25 botütésre ítélték. Ő azonban 10 hónap után megszökött a szegedi börtönből és amolyan tipikus „futóbetyárrá” vált, akinek élete az állandó menekülésből, a pusztában és tanyákon való bujkálásból állt.
1848 őszén Kossuth engedélyével és menlevelével szabadcsapatot szervezett a szerbek ellen, azonban 150 fős csapatát fegyelmezetlenség és a szerbe lakosság szembeni kegyetlenkedés miatt pár hónapon belül feloszlatták.
Az időközben letelepedő és megházasodó Rózsa Sándort azonban a szabadságküzdelem második felében már hiába kérték csapata újjászervezésére. A békés útra térő bandavezér azt állította, hogy mióta becsületes ember lett, korábbi társai semmibe veszik.
Visszavonulása ellenére vérdíjat tűztek ki a fejére és hosszú időre bujdosni kényszerült. Először kötél általi halálra, majd a császár kegyelméből életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, miután elkapták. 1868 áprilisában azonban mindenki meglepetésére váratlanul amnesztiával kiengedték.
Rózsa Sándor már a saját korában is legendává vált. Nevét ismerték az országhatárokon túl is, életéről és kalandjairól irodalmi művek születtek.
Sobri Jóska
Másként: Zsubri Jóska, eredeti nevén: Pap József, egy kanász fiaként látta meg a napvilágot a Sopron melletti Sobor majorban, melyről későbbi nevét is kapta.
Betyárcsapatával híres, rajtaütésszerű rablótámadásokat hajtottak végre a Dunántúlon, egy ízben még császári ezredes kastélyát is kifosztották.
1837. február 17-én a Lápafő határában lévő erdőben kerítették be a hírhedt dunántúli betyárt és csapatát a zsandárok. Elszánt tűzharc alakult ki az erdőben, a betyárok még sebesülten sem adták meg magukat. Miután Sobri embereit a zsandárok sorra lelőtték, a sebesült bandavezért pedig körülvették. Sobri Jóska egy fának támaszkodott és szíven lőtte magát.
A közismerten helyes, magabiztos, hetyke és oroszlán bátorságú Sobri Jóska mindössze 27 éves volt.
Az ő neve körül is valóságos kultusz alakult ki.
De meg kell említenünk Juraj Jánošík-ot, Zöld Marcit, Bogár (Szabó) Imrét, Savanyú Jóskát és Sisa Pistát is. Mindegyik betyárról maradtak fent legendák, történetek. Kiről hősiesek, magasztalóak, kikről riogatóak.
Ők hát a leghíresebb bűnözőink!
