Nagyjából a Föld lakosságának fele beszél valamilyen idegen nyelvet a mindennapokban is. A bolygónk néhány olyan pontja, mint Svájc vagy Szingapúr az idegennyelv-használat központjának számít például, ahol nemcsak egy, de akár több idegen nyelven is beszél az emberek többsége.
A kérdés, hogy úgy váltakozik-e a gondolkodásmód, ahogyan a nyelveket változtatjuk, amelyen éppen megszólalunk.
Igazából nem. Ez a rövid és velős válasz. A hosszú válasz pedig azt taglalná, hogy tulajdonképpen a pszichológusok sokáig azt hitték, hogy a gondolkodás nem más, mint belsőleg lefolytatott beszélgetés önmagunkkal. Mivel a különböző nyelvek más és más szavakkal írják le a körülöttünk lévő világot, így az is más, ahogyan gondolkodunk róla. Ezt hívjuk nyelvi determinizmusnak, viszont ez az elmélet megbukott, annak ellenére is, hogy még mindig az a tévhit kering az interneten, hogy az eszkimóknak több száz különböző szavuk van a magyar ‘hó’ szóra.
Egy spanyol pszichológus, Albert Costa arra volt kíváncsi egy kutatása során, hogy hogyan hoznak döntést az emberek akkor, amikor a második/tanult/idegen nyelvüket használják, legyen az bármelyik nyelv. Tehát a kutatás valódi kérdése, hogy az, hogy az ember nem az anyanyelvét, hanem idegen nyelven gondol-e végig egy problémát, befolyásolja-e azt, hogy a végén a legjobb döntést hozza meg a felvetődő problémára. A helyes válasz igen, de egy egészen váratlan dolog derült ki a felmérés során.
A kutatók háromféle értéktartományt vettek figyelembe, kifejezetten az ítélőképességre vonatkoztatva:
- veszteség, nyereség és rizikófaktor
- ok és okozat
- erkölcsösség
Azt már pontosan tudták egy korábbi felmérés alapján, hogy hogyan hoznak döntéseket az emberek ezekben a kérdésekben, csak össze kellett hasonlítania Albert Costának és csapatának a saját kutatásban kapott eredményekkel.
Veszteség, nyereség és rizikófaktor
Tegyük fel, hogy adok neked száz forintot. Aztán feldobunk egy érmét. Ha fej lesz, visszaadod a százast. Ha viszont írás lesz, én adok neked egy két százast az egy százas mellé. Áll az alku? Valószínűleg nem. A legtöbb ember inkább vinné a százast, minthogy megkockáztassa a lehetséges háromszázat.
Egy másik kutatásból már tudjuk, hogy az emberek sokkal inkább mennek a biztosra, minthogy kockáztassanak a bizonytalanért. Ha viszont matematikai perspektívából nézzük az egészet, akkor rögtön láthatjuk, hogy statisztikailag nem is akkora kockázat az egész, mint amekkora nyereség, hiszen valójában a játék valószínűsíthető értéke százötven forint a biztos száz forinttal szemben.
A logikus döntés az lenne, ha beleállsz a játékba, de a döntést érzelmi alapon hozod meg az anyanyelveden, így inkább ódzkodnak tőle az emberek.
Amikor viszont azon az idegen nyelven tették fel a kérdést Costa kutatásában, amelyiken a felmérésben résztvevők beszélnek, kiderült, hogy simán bevállalnák. Ezt azzal magyarázza Costa, hogy ilyen esetben eltűnnek az érzelmek és a tiszta logika és racionalitás marad csak.
Ok és okozat
Mi, emberek fontosnak tartjuk, hogy tudjuk azt, hogy mi miért történik, ezért sokszor vizsgáljuk a dolgaink ok-okozati összefüggéseit. A babonáink is innen adódnak, minthogy a balszerencsét okoznak dolgok, vagy ott vannak a kabalacuccok, amik nélkül nem tudnátok a csapattal megnyerni a kosármeccset a suliban. Azt már laboratóriumi körülmények között is kimutatták, hogy sokszor az emberek ott látnak összefüggést, ahol valójában semmiféle nincs is.
Egy számítógépes szimuláció során különböző színekben pompázó gombokat mutattak a résztvevőknek, amelyeket, ha megnyomnak, történik valami: például, ha megnyomja a sárga gombot, akkor ez fog történni, ha pedig megnyomja a pirosat, akkor pedig az, ha a kéket, akkor pedig amaz. E felmérés alapján könnyű volt kikövetkeztetni, hogy az emberek többsége azt hiszi, hogy valójában ők irányítják az eseményeket, hogy milyen gombot nyomnak le. Ez valójában éppen fordítva történik: a számítógép adja meg, hogy mi fog történni, csak a számítógép által megadott mozdulatsort követed.
Az emberek sokszor kerülnek megtévesztésbe, egy idegen nyelven gondolkozva azonban nem.
Erkölcsösség
Az emberek gyakran kerülnek olyan helyzetbe, amikor morális/erkölcsi döntéseket kell meghozniuk, itt általában az előérzetek és az érzések határozzák meg a döntéseinket. Tegyük fel például, hogy egy gyalogos feljárón állsz egy villamosvonal felett. Öt munkás dolgozik a vonalon, feléjük száguld nagy sebességgel egy villamos, de ők nem veszik észre. A gyalogoshídon, éppen a sínek felett egy nagydarab ember áll. Ha lelököd őt, akkor a teste le fogja lassítani a villamost. Ő persze meghal, de megmentetted az öt munkás életét. Lelöknéd?
Néhány ember erre igent mondana, mondván, hogy a többség érdeke a kisebbségnél nagyobb súlyú. A legtöbben azonban nemet mondanak: a gyilkosság rossz, akkor is, ha életeket ment.
Azok viszont, akik második beszélt nyelvükön válaszolják meg ezt a kérdést, inkább mondják azt, hogy lelöknék az embert fentről, hogy megmentsék az öt embert odalent. Itt is azzal magyarázzák a választ, hogy az érzelmi döntés helyett egy racionálisabbat, ebben az esetben pontosabban fogalmazva haszonelvűt hoznak az emberek.
