Képes lennél arra, hogy ha az ember, akit szeretsz, megcsal, adj neki még egy esélyt? Petra képes volt.
Szóval megcsaltak.
Hát meg. 18 évesek voltunk, mikor összejöttünk. Sokáig szerettem volna, hogy legyen köztünk valami Milánnal. Mikor végre összejött, kicsit úgy voltam vele, hogy hát ez annyira nem is izgi. Azért elbohóckodtunk, randizgattunk, de nem éreztem azt, hogy ez életem szerelme.
Hol jött a váltás?
Hát, az a vicces, hogy a megcsalással. Az egyik ismerősünk házibulit rendezett a szülei házában, ami egybeesett a szülinapommal, szóval én a saját szülinapomat ünnepeltem rajta. Milán eléggé elázott, én meg nem ittam semmit, de nagyon jól éreztem magam. Bementünk egy szobába. Nagyon szerelmesre itta magát – ölelgetett, magyarázta, hogy mennyire szeret, én vagyok az élete értelme, satöbbi… Tökre nem hatott meg, zavart, hogy részeg. Aztán egyszer csak elkezdte magyarázni, hogy most már tényleg csak engem szeret, és már nem is kíváncsi másra… Olyan furán mondta. Visszakérdeztem, hogy mi? És akkor akadozva bevallotta, hogy mióta együtt vagyunk, 3 hónapja, megcsalt 2 lánnyal. Én álltam, és igazából annyira ki sem voltam akadva. Annyira lesokkolt az agyam, hogy szerintem fel sem fogtam, hogy mivan?
Hogyan jöttél ki ebből az állapotból?
Bementem a fürdőbe. 😀 Hallottam, hogy a barátnőm ordít Milánnal, hogy „minek mondtad meg neki?”, annyira vicces volt, mikor rájöttem, hogy ezek szerint a barátnőm is tudott róla… Elkezdtek dörömbölni az ajtón, én meg röhögtem ott bent, és mondtam, hogy hagyjanak békén. Aztán mikor elmentek a fürdő elől, kimenekültem, és hazamentem a buliból.
Mi történt másnap?
Milán folyamatosan hívogatott, de nem érdekelt. Hétfőn bementem a suliba, persze összefutottunk. Nagyon szomorú volt. Délután megvárt. Azt mondta, hogy tudja, mennyire elcseszte, de már nem tudja megváltoztatni, amit csinált. Én meg hallgattam a sajnálkozó szavait, és egyre jobban úgy éreztem, hogy a flegma állapotom felenged. Mondtam neki, hogy megpróbálhatjuk, hátha lesz valami – de iszonyatosan megbántott.
Értette?
Persze! Nagyon rosszul nézett ki.
És? Gyorsan ment a megbocsátás?
Hát… Nem mondanám. Megint találkozgattunk, én meg lassan rájöttem, hogy hiszen szeretem ezt a fiút. Szerintem az nyitotta fel a szememet, hogy rájöttem, el is veszthettem volna. És annyira édesen viselkedett utána, én voltam a királylány, leste minden kívánságomat. Baromi sokat beszélgettünk, én meg egyre jobban szerettem. De ezzel egyszerre viszont egyre többször jutott eszembe, hogy basszus, hogyan tudott megcsalni?
Mikor múlt el ez az érzés?
Valójában nem múlt el. Csak megtanultam kezelni. Rájöttem, hogy a közös döntésünk volt a folytatás, és azért szerettem meg, mert mertem szeretni, és ő megtett mindent azért, hogy elfelejtsem. Nagyon megbánta. Szóval egy idő után már inkább arra koncentráltam, hogy ha nem csalt volna meg, talán nem is lett volna ennyire szép minden.
Megérte?
Egyértelműen. 4 évig voltunk együtt, az első szerelem minden szépségével. Azóta is jóban vagyunk. Megéri megbocsátani. Néha.
