Valentin-nap, szerelem, gyertyafény, vacsora, virágok, fiú, lány, romantika, csók. Fiú, lány? Nem feltétlenül!
Egy meleg barátommal beszélgettem arról, hogyan is zajlik a Valentin-nap az egynemű párok körében, vagy van-e egyáltalán bármi, ami más lenne, mint a heteroszexuálisoknál.
- Ti mennyire tartjátok a Valentin-napot? Hogy álltok a szerelem ünnepéhez?
Ugyanúgy, mint bárki más. Van, aki szereti, várja, hogy meglephesse valamivel a szerelmét, és van, aki gyűlöli, giccsesnek, soknak, feleslegesnek érzi. Nem hiszem, hogy ebben bármi különbség lenne. Van, aki tartja, van, aki elmegy mellette. Tényleg ugyanúgy zajlik, mint egy férfi-nő kapcsolatban.
- Mi az, ami esetleg mégis más ebben a napban homoszexuálisként?
Sokkal nehezebb vállalni, mint más pároknak. Mi nem foghatjuk meg egymás kezét sem az utcán, mindenhol megnéznek, ha látják, melegek vagyunk. Így nem tudunk bárhova menni, bármilyen meglepetést kitalálni, mert mindig gondolni kell a helyszínre, arra, hogy kik vannak ott, mennyire elfogadóak ott az emberek. A minap például találkoztam két meleg barátommal, akikkel mindig két puszival üdvözöljük egymást. Most azonban más helyen futottunk össze, és mindeketten csak kezet nyújtottak. Holott a baráti puszi heteroszexuálisoknál is létezik, mégis azonnal az jutott eszünkbe, hogy megszólhatnak minket. Ez nagyon nehéz, és rossz, hogy takargatni kell valamit, ami lehet, hogy éppen a legfontosabb az életünkben.
- Akkor mégis hova tudtok menni, mit tudtok csinálni Valentin-napon?
Van pár pub vagy szórakozóhely, ahol elfogadott a melegség, de nem túl nagy a választék, éppen ezért, már szinte mindenki ismer mindenkit ezeken a helyeken. Ugyanakkor jó randihelyszínek lehetnek, általában bensőséges, hangulatos, akár családias. Ott biztonság van. Ezen kívül jó ötlet az utazás. Külföldön már nem kelt akkora feltűnést, ha egynemű párok kézenfogva sétálnak vagy akár megcsókolják egymást, és szerencsére már viszonylag olcsón lehet sok helyre utazni. Még nálunk is vannak helyek, főleg wellnes hotelek, ahol bátrabbak lehetünk a megszokottnál, de persze ez hetente nem megvalósítható.
- Ez jó akár jó ajándék is lehet?
Igen, abszolút. Sőt, talán mondhatom, hogy mostanában ez terjed is, hogy inkább ilyen jellegű élményt ajándékozunk, nem tárgyakat.
- Még egy kérdés a Valentin-nap kapcsán: szerinted jó ötlet ezen a napon felfedni, ha valaki úgy érzi, szerelmes lett egy azonos neműbe?
Ezt nyilván mindenki maga kell, hogy érezze, hol tart az a kapcsolat vagy szerelem. Ha biztos benne, hogy a másik is homoszexuális, akkor persze, miért ne. Elhívhatja valahova, adhat kis ajándékot, vagy írhat üzenetet. Igazából bármit, amit jónak lát. Az nehezebb, ha nem biztos benne, hogy a másik meleg-e, mert abban ott lehet az égés, hisz nagy az esélye, hogy a másik elutasítja, ráadásul csúnyán. Sokan nem tudják ezt kezelni, annyira zavarba jönnek.
- Szerinted mi lenne a legjobb, ahogy egy heteroszexuális fogadhatja az ilyen szerelmi vallomást?
Nagyon fontos lenne, hogy ne lenézze, megsemmisítse a másikat. Ne kinevesse, hanem inkább lássa meg azt, mekkora erőfszítés kellhetett ahhoz, hogy oda merjen állni az érzelmeivel. Persze az elutasítás egyértelmű, de, ha attól még felajánlja a barátságát, az nagy segítség lehet. Úgysem valószínű, hogy működni fog a haverkodás, mert annyira kiegyenlítetlenek lesznek az érzelmek. Egyszer nekem is nagyon tetszett valaki, akiről tudtam, hogy hetero. Nem vallottam színt, hanem egyszerűen eltaszítottam magam mellől, pedig jóban voltunk, de éreztem: ez így önsanyargatás. Azt hiszem, ez volt a jó megoldás akkor. Sokan viszont nem tudják magukban tartani a szerelmüket, annak ellenére, hogy tudják: nem lesz belőle semmi. Talán van valami titkos fantáziájuk arról, hogy majd mégis fellobban valami a másikban. Persze ez nem szokott megtörténni, hisz valaki vagy meleg vagy nem, és ezt szokta is tudni, vagy legalább sejteni. Dehát az érzelmekkel néha nehéz.
Kép: pinterest.
