A szeretetet és a gyűlöletet csak egy hajszál választja el egymástól, tartja a közmondás, de sokszor megesik, hogy a barátság és a szerelem között is ilyen keskeny a határvonal. Azaz gyakran előfordul, hogy egyik érzelem szinte észrevétlenül átfordul a másikba.
Ha már a közhelyeknél tartunk, egy másik, sokat ismételgetett klasszikus a „fiúk és lányok között nincs barátság”. Ezzel persze lehet ellenkezni, vagy egyetérteni is, a hozzáállás ehhez a témához úgyis mindenkinek a saját tapasztalatai alapján alakul.
Gondoljuk végig egy pillanatra, hogy mi alapján választjuk a barátainkat: van egy jófej fiú, vagy lány, aki szimpatikus, jó a humorérzéke, jól el lehet vele beszélgetni azokról a témákról, amik érdekelnek, lehet rá számítani, ha baj van… és így tovább, a sort még sokáig lehetne folytatni. De miben is különbözik ez attól, amit a szerelmünktől várunk el? Elég sok az átfedés a kettő között, így nem véletlen, hogy a barátság gyakran átcsap szerelembe.
Ilyenkor, ha csak egyikük vágyik többre, míg a másik látszólag tökéletesen elégedett a baráti viszonnyal és esze ágában sincs ezen változtatni, akkor nehéz döntéshelyzet jön létre. Megvalljam, mit érzek iránta, ezzel kockáztatva, hogy talán barátok sem lehetünk már ezután, vagy tartsam inkább magamban, és fogadjam el, hogy még a baráti viszony is jobb, mintha örökre eltűnne az életemből?
Lili (17) „Kiskorom óta szívesebben lógtam fiúkkal, mint lányokkal, velük sokkal jobban kijövök, szeretem, hogy nem pletykálnak ki a hátam mögött, és őszinték velem. Két bátyám van, úgyhogy nekem természetes is volt, hogy mindig inkább fiútársaságban voltam. Az osztálytársammal, Matyival is barátságnak indult közöttünk a dolog, egyszer büntetésből elültetett a tanár, és a Matyi mellett ülő fiúval kellett cserélnem, így lettünk padtársak az utolsó sorban. Mindig rólam másolta a házit, sokat segítettem neki sulin kívül is korrepetálás címszóval, de igazából csak beszélgettünk, zenét hallgattunk, vagy vicces videókat néztünk. Pont amiatt, hogy annyi időt töltöttem fiúk között, tudtam, hogy nem úgy nézek rá, mint egy barátra, mint a többi srácra, akikkel jóban voltam. Sokszor elképzeltem, hogy egyszer csak majd ő is ráébred, hogy többet érez irántam, mint barátságot, de ez igazából sosem jött el. Sőt, elmondta nekem, hogy egy másik osztálytársunk tetszik neki, és össze is jött azzal a lánnyal. Nagyon rosszul esett, most is zavar, ha együtt látom őket, de nem bánom, hogy nem mondtam el Matyinak, hogy mit érzek iránta, mivel tudom, hogy ez nem kölcsönös, és akkor valószínűleg még barátként is elveszítettem volna.”
Ha viszont ez az érzés egy barátságnak induló kapcsolatnál mindkét félben megjelenik, az egy szerencsés helyzet, és ilyenkor már csak az állhat a szerelem útjába, hogy ki meri először megvallani a másiknak, hogy többet érez iránta, mint barátságot.
Ádám (19) „Volt egy nagy baráti társaságunk a gimi alatt, osztály-, és évfolyamtársakból állt főleg, nagyon jól elvoltunk, fiúk, lányok vegyesen. Így ismerkedtem meg Dórival, akivel hamar egy hullámhosszra kerültünk, ő volt az első „igazi” lánybarátom. Vele teljesen más volt, mint a többi csajjal, rengeteget hülyültünk, meg ökörködtünk, értékelte a sokszor idióta poénjaimat, és nem sértődött meg, mint más lányok. Barátságnak indult az egész, de egyre többet lógtunk együtt, és lassan kb. már mindent együtt csináltunk. Mindenki azt kérdezgette tőlünk, hogy-hogy nem jövünk már össze, mire várunk még? Aztán egyszer csak, mikor megint ez volt a téma a többiek között, odafordultam Dórihoz, és megkérdeztem: tényleg, miért is nem? Kiderült, hogy ő azt hitte, én nem akarok többet, ezért nem erőltette a dolgot, ami vicces, mert én meg ugyanígy voltam, csak fordítva. Azóta együtt vagyunk.”
Liza (18) „Zsoltival egy házibuliban ismerkedtem meg, ő az egyik ismerősöm bátyja. Kezdetben egyáltalán nem volt szimpatikus, Zsolti olyan tipikus nagydumás srác, aki mindig a társaság középpontjában akar lenni, és azt szereti, ha mindenki ráfigyel. Én nagyon nem ilyen vagyok, úgyhogy ez nem igazán jött be nekem. De amikor kettesben maradtunk, kiderült, hogy igazából nagyon jófej, és érdekes fiú, senki sem tudott úgy megnevettetni, mint ő. Ő akkor már egyetemista volt egy másik városban, és ott lakott a barátnője is. Nekem is volt kapcsolatom akkoriban, úgyhogy úgy voltam vele, hogy semmit sem jelent, hogy ennyit dumálunk, és annak sem tulajdonítottam nagy jelentőséget, hogy elkérte a számomat, vagy, hogy hazakísért a buli után. Egyre többet beszélgettünk aztán, de sosem említettük sem az én barátomat, sem az ő barátnőjét, kicsit olyan volt, mintha ők lettek volna az álca, a kifogás, ami miatt nem kellett elgondolkodnunk azon, hogy hogy is vagyunk mi egymással tulajdonképpen. Végül karácsony után írt egy hosszú e-mailt, amiben bevallotta, hogy szerelmes belém, és szakított miattam a barátnőjével. Vicces, mert én is pont előtte nem sokkal lettem egyedülálló. Nagyon örülök, hogy ő végül megtette az első lépést felém, mert én biztos nem mertem volna!”
Egy ilyen döntést meghozni persze nem egyszerű, mivel nagyon sok múlik rajta. De ahogy az előző történetekből is kiderült, sokszor megéri kockáztatni a szerelemért cserébe.
(kép: pinterest)
