Csecsemőkorunkban az érintés az egyik legfontosabb kommunikációs eszközünk, felnőttkorunkra azonban mintha elfeledkeznénk róla. Pedig pszichológusok szerint csak érintésekkel tökéletesen megérthetnénk egymást.
Érintés-fóbiás társadalomban élünk – csattant fel a DePauw Egyetem pszichológusa, Matthew Hertenstein a Psychology Today cikkében. Nem érti, miért érintjük meg oly ritkán a szeretteinket, miközben tanulmányok bizonyítják az érintés erejét.
Valóban több kísérletet végeztek már a témában az elmúlt évtizedekben. Hertenstein például 8 különböző érzelem (idegesség, félelem, undor, szeretet, hála, szimpátia, boldogság, szomorúság) kifejezésére kérte önkénteseit az érintés segítségével, és kiderült, 78 százalékos pontossággal működik a módszer – gyakorlatilag bárhol a világban.
Hertenstein szerint az is nagyon érdekes, egyetlen érintéssel mennyire sokféle érzelmet tudunk közvetíteni. A tudósok egyre biztosabban állítják, hogy az érintés sokkal árnyaltabb, kifinomultabb és pontosabb kommunikációs eszköz a többihez képest. Még úgy is, hogy nincs szótára.
Az érintés erejének biológiai okai vannak. A bőrfelszínen kifejtett nyomással (persze az erőssége nem mindegy) csökken a stresszhormonok szintje, miközben a bizalmat és ragaszkodást erősítő oxitocin termelődik. Hasonló folyamatok zajlanak le bennünk akkor is, ha önmagunkat érintjük meg.
Ha ez így van, miért használjunk olyan keveset ezt az eszközt? Miért van, hogy a párkapcsolataink elején le sem tudjuk venni a kezünket a másikról, a régóta házasok pedig hülyének nézik egymást egy-egy véletlen érintés alkalmával?
