Mert jobbá tette. Legalábbis én tutira ezt vallom. Persze itt nem az elvakult, 0-24-ben játszó gamerek nevében szólok, hanem azokéban, akik boldogan töltik tévénézés helyett Pokémon kereséssel a lazításra szánt idejüket.
Bevallom, sosem tudtam, hogy ahol lakom, milyen utcák vannak a környéken, de hála a Poké Stopoknak, mindenféle érdekes pontját ismertem meg nem csak a lakóhelyemnek, de az egész országnak. Random angyal szobor a falon, díszes homlokzatok, emléktáblák, amiket magamtól tuti nem vennék észre.
Voltam már Lure bulin is, és egyszerűen király volt, amikor karszalagok alapján tudtad, hogy kivel vagy egy csapatban, és közös erővel próbáljátok a Pokémon Gym-eket befoglalni. Új arcokat tudsz megismerni, akár becsajozni, pasizni, a Pokémon Go-val.
Ha nem is új kapcsolatokat keresel, a régieket is fel tudja dobni a játék. Ha alapból rég láttál valakit, de nem tudod, milyen indokkal lehetne újra összefutni, de tudod, hogy Pokémon Go-zik, akkor csak hajrá! Nekem is így jött össze egy rég tervezett tali a barátnőimmel.
Nem lehet elmenni amellett sem, hogy a Pokémon Go-t nem lehet ám a sötét szobában ücsörögve játszani. Még a legkeményebb gamereknek is muszáj kilépniük a házból, ha Pokémonokat akarnak fogni. Sőt, nem csak ki kell lépniük, de nem keveset sétálniuk is kell! Úgyhogy még sportosabbak is lesznek a gyerekek és persze a felnőttek, hiszen a Pokémon rajzfilm a 90’-es években születtek idejében tört be. Ki gondolta volna akkor, hogy rá 15-20 évre Pokémonokat fogunk hajkurászni az utcán?
Borítókép: youtube.com
