Nem fognak bosszantani a folyton dicsekvők, ha megérted viselkedésüket. Sőt, inkább szánni fogod őket, ugyanis kompenzálnak.
A felnőttkori alacsony önértékelést vannak, akik kórosan próbálják kompenzálni és borzalmasan egoistává válnak – állapította meg Alfred Adler osztrák pszichológus. Rengeteget beszélnek magukról, fényezik, vagy éppen alábecsülik magukat. Mindezt azért, hogy így csikarjanak ki még több figyelmet és elismerést a környezetükből. A psychologytoday.com cikke négy ilyen játszmát különböztetett meg.
A bizonytalan ember téged is megpróbál elbizonytalanítani: Amikor tipikusan egy adott személlyel kapcsolatban kérdőjelezed meg a saját értékeidet, általában viszont kiegyensúlyozott vagy, akkor valószínűleg ismerősöd kisebbségi komplexustól szenved. Egyszerűen másokra vetíti ezt az érzést.
Nem feltétlenül kell bizonytalanul érezned magad ahhoz, hogy megértsd, a másik lebecsüli önmagát. Azok, akik folyamatosan hencegnek a dolgaikkal, menő ismerőseikkel, stb; csupán önmagukat akarják meggyőzni saját értékeikről.
„Jaj, már megint lemegyünk a kétemeletes nyaralónkba a Balcsira, úgy unom már!” Vagy „Jaj, annyira fárasztó ez a sok utazás a szüleimmel, sokkal szívesebben maradnék itthon, minthogy megint Párizsban járjuk a butikokat!” A panaszkodás is egy módszer. A bizonytalan ember túl sokszor mutatja magát áldozatnak olyan körülmények között, amelyekről más csak álmodozik.
A panaszkodásnak létezik egy másik formája: amikor semmi nem elég jó. A bizonytalanok szeretik hangoztatni magas elvárásaikat. Első ránézésre sznobnak is tűnhetnek, de valójában kompenzálnak. Viselkedésükkel nemcsak azt akarják kikövetelni, hogy ők mennyire jobbak másoknál, de az önmagukkal szembeni szigort is mutogatják.
