Hányszor, de hányszor hangzik el ez a mondat: majd holnap megcsinálom. És hányszor de hányszor érvelnek vissza azzal, hogy amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Most akkor melyiket csinálja az ember?
Alig akad olyan ember, aki nem halogatja a dolgait. Majd megtanulom ezt holnap, majd kitakarítom a szobám a hétvégén, majd kitalálom, hogy mi szeretnék lenni vagy hova megyek továbbtanulni. Majd, majd majd…mindig a jövőre gondolunk, nem a jelenre, akkor is, ha lenne időnk most rá.
Könnyebb, ha a „jövő én”-ünkre hagyjuk a dolgokat, hogy a „jelen én” kicsit nyugiban maradhasson. Pedig igazándiból csak elpocsékolunk teljesen feleslegesen egy csomó időt. Azt hisszük, hogy lesz alkalmasabb pillanat tanulni arra a dolgozatra. De azért azt senki ne akarja elhinni, hogy az utolsó pillanatban, teljes stresszben jobb tanulni, mintha időben elkezdtük volna a készülést.
Nehéz, persze, nagyon nehéz az, hogy időben nekiüljünk a dolgoknak és elkezdjünk velük jóval a határidő lejárta előtt foglalkozni. Minek? Van még időnk. Mégis, ha már az általános vagy középiskolában is ezt csináljuk, mi lesz velünk később? Amikor majd igazán el akarunk érni valamit. Ha majd az álmainkért akarunk küzdeni.
Ha táncosok akarunk lenni, nem mondhatjuk, hogy holnap majd gyakorlunk. Akkor ma kell gyakorolnunk! Ha fizikusok akarunk lenni, akkor nem mondhatjuk azt, hogy majd megtanulom ezt a részt később. Ha újságírók akarunk lenni, nem mondhatjuk, hogy majd elkezdek írogatni valamikor, amikor lesz időm. Mert akármilyen közhelyes is, az idő gyorsan elszáll, mi pedig csak pislogunk, hogy miért nem sikerül semmi. Mert mindig halogattunk. Mert sosem küzdöttünk eléggé.
Lehet, hogy ma csak az olvasónapló megírását halogatod. Lehet, hogy most csak azzal küzdesz meg az utolsó pillanatban. De a jövőben akár az életed is múlhat azon, hogy mennyire mentél elébe a dolgoknak.
Írta: Gila Dóra
Foto: http://napiboldogsag.com/
