Esküvő és baba rögtön érettségi után? Miért is ne?
Melinda kipirult arccal szaladt barátja, Karesz elé az iskola udvarán.
– Van egy apró meglepetésem – hadarta izgatottan.
– Mire gondolsz? Talán ötös lett a matek érettségid? – kérdezett vissza kíváncsian a fiú.
– Az sem lenne rossz, de ez valami egészen más.
Karesz szeme felcsillant következő gondolatára.
– Csak nem vetted meg nekem azt a Liverpoolos könyvet, amit mutattam neked a boltban?
– El kell, hogy keserítselek, de nem. Még mindig messze jársz az igazságtól. Nagyon, nagyon messze. Mert az én meglepetésem egy felfoghatatlan, elképesztő csoda, amit a legszebb szavakkal sem tudok körülírni. Felesleges is. Azt szeretném, hogy inkább te is érezd!
És Melinda a zavarodott fiú tenyerét a hasához szorította. Karesz nem volt benne biztos, hogy csak képzeli, vagy valóban így történik-e, de érintésére egy apró láb rúgott vissza, hogy üdvözölje édesapját.
Fiatalon, húsz-huszonkét éves korban megesküdni és kisbabát vállalni ma ritkaságnak számít, majdhogynem akkora csodának, mint maga a gyermekáldás. Nagymamám tizenkilenc esztendősen ment férjhez, pár évre rá megszületett első fia. 2016-ban egy hasonló korú lány családalapítás helyett inkább továbbtanulni, karriert építeni vágyik. Változik a világ, s nincs is ezzel gond. De ki mondta, hogy azzal van, ha egy fiatal párhoz közvetlenül érettségi után kopogtat a gólya?
Lássuk, miért jó döntés, ha tizenkilenc-húsz évesen házasodsz meg s alapítasz családot?
Teher helyett könnyedség
Ha fiatalon vállalsz gyereket, nagy valószínűséggel laza szülő leszel, aki nem óvja túl csemetéjét, s nem esik kétségbe, ha a kicsi beveri a könyökét vagy köhint egyet. A szülő-gyerek kötelék mellett baráti kapocs is kialakul köztetek, s gyereked szívesen osztja meg veled titkait. Arra viszont ügyelj, hogy ne akarj a haverja is lenni, lekörözve őt lazaságból, mert ez azt jelenti, még nem nőttél fel a feladathoz. Menő helyett kellemetlennek fogja találni, ha majd együtt akarsz vele buliba menni.
Most jött el a te időd
Sok fiatal még valóban éretlen a feladatra, ám megeshet, húsz év múlva is ugyanolyan éretlen lesz rá, mert későn érő típus, akit még negyven évesen is a szülei tartanak majd el. Hiba volna azonban minden huszonévesre rásütni a bélyeget, hogy komolytalan. Egyéntől függ, ki mikor válik alkalmassá a házastársi- és a szülő-szerepre. Ha már most is remekül értesz a kisebbek nyelvén, komoly párkapcsolatod van és felnőtt módjára gondolkozol, akkor nem is olyan sokára elérkezhet számodra ez a jelentős pillanat – szuperül helyt fogsz állni.
Csak egészséges legyen!
Hallani sokszor a kismamáktól, mikor azt kérdezik tőlük, fiút akarnak-e vagy lányt. Ennek ellenére manapság rengeteg nő nem húsz, nem is harminc, hanem negyven éves kora környékén szüli első gyermekét – aki nagy valószínűséggel az egyetlen is marad – s nem is gondolja, mekkora kockázatnak teszi ki magzatát. A baba nagyobb eséllyel születhet rendellenességgel, például Down-szindrómával. Nem beszélve arról, hogy ki tudja, megérik-e a szülők gyerekük ballagását. A fiatal szülőknek ellenben sokkal több idő adatik meg, amit gyerekeikkel tölthetnek, továbbá az esetleges kockázatoktól is kevésbé kell tartani.
Nincs tökéletes időzítés
Napjainkban a legtöbb fiatal pár azért nem vállal gyereket, mert nem mer. Előbb biztos anyagi hátteret akarnak teremteni a kis jövevény érkezéséhez, diplomát szerezni, munkát vállalni. Aztán eltelik egy év, majd kettő, három, és továbbra sem bővül a család. Mert gazdasági válság van, mert ház helyett csak lakást tudott venni a pár, aztán a feljebbjutás foglalkoztatja őket, és így tovább. Mindig adódik kifogás. Nem árt tudni: sosem lesznek tökéletesek a körülmények. Szegénység, háborúk és hasonló szörnyűségek sajnos mindig voltak, vannak és lesznek is, akár húsz éves az ember, akár negyven. A világ azonban sokkalta jobbá válik egy apró emberke mosolyától.
Szerző: Fekete Fanni
Fotók: weheartit, videk.ma, kristofistvan.hu
