Ezt nézed:  / Hírek / Suli / Nyelvészeti vetéledőt tartottak a székelyudvarhelyi iskolában

Nyelvészeti vetéledőt tartottak a székelyudvarhelyi iskolában

Dr. Keszi István a Magyar Nyelvőr Alapítvány alapítói képviselője. Feleségével együtt vitt adománykönyveket az alapítvány nevében Székelyudvarhelyre. S ha már ott voltak, nyelvi vetélkedőt is szerveztek magyar iskolásoknak.

A Tamási Áron Gimnázium volt az úti cél Székelyudvarhelyen – a suli általános iskolai részén ötödik-hatodikosainak tartottak vetélkedőt. Keszi István beszélt a Magyar Nyelvőr Alapítvány céljairól is a gyerekeknek. Elmondta, hogy alapvetően három területre koncentrálnak az 1872-es Magyar Nyelvőr szellemiségének megfelelően. Az egyik, hogy évről évre átadják a magyar nyelvőr díjat a Parlamentben azoknak, akik a legtöbbet tették a magyar nyelv ápolásáért a határokon innen és túl. Ez a legjelentősebb ilyen szakmai díj ma Magyarországon. Ezen túl könyvadományokat gyűjtenek és visznek, illetve olyan rendezvényeket és kiadványokat támogatnak, melyek a magyar nyelv ápolását és megőrzését hivatottak szolgálni.

Milyen könyveket vittek most?

Mindenfélét, minden korosztálynak. Most is két nagy ládával indultunk útnak, több száz könyvet vittünk. A vetélkedőn induló gyerekek mindegyike kapott belőle. Nyolc csapat volt és csapatonként négy gyerek. A legjobbakat oklevéllel is elismertük.

Mit kellett tudniuk ehhez?

Egy helyesírási tesztet kellett kitölteni először, földrajzi nevekkel, személynevekkel, illetve általános nyelvhelyességi kérdések voltak. Utána pedig olyan feladványokra kellett válaszolni, mint például egy-egy szónak a megadott szavak közül melyik a szinonimája és melyik nem. Amikor elhangzott a kérdés, felállt a csapatkapitány és megmondta, hogy csapata szerint szinonimája-e mondjuk a barkácsol szónak a fabrikál. Nagyon ügyesek voltak, le a kalappal. A végén az igazgató úrnak megköszöntük a munkáját – ő nagyon sokat tesz azért, hogy a gyerekek szépen őrizzék a magyar nyelvet, néha elég nehéz körülmények között. Neki oklevelet adtunk át és a felkészítő tanároknak is.  Nagyon lelkes és nagyon aprólékos munkát végeztek, látszott, hogy sokat gyakoroltak a gyerekekkel. Igazán nehéz nyelvi kérdések voltak, mégis tudtak rájuk válaszolni.

A vetélkedőt István felesége, Tolnai Szilvia vezette. Ő idegenvezető, gyerekcsoportokkal is szokott foglalkozni.

Közel állnak a szívéhez, ezért örömmel vállalta a feladatot

– mondja.

Nagyon készültek már a gyerekek, rögtön kialakították a nyolc csoportot. Megkértük őket, hogy adjanak maguknak valami jópofa csapatnevet. Nekünk nagyon tetszett, hogy az egyik csapat azt a nevet találta ki, hogy helyesírászok. A jogászok mintájára egy új főnevet képeztek. De voltak Nyelvőrök, Szóbűvölők, Nyelvhuszárok – csupa ötletes név. De volt egy csapat, akik nyelvi játékot is beletettek. Nekik az volt a nevük, hogy a Szúba szorult fák. A nyelvújítás és a nyelvvel való játék valahogy így kezdődik és a gyerekek ebben nagyon ötletesek tudnak lenni. Az ő fantáziájuk azért még sokkal színesebb.

Milyen különleges mozzanat volt, ami itthon másképp van?

Van néhány szó, ami nem egyezik az általunk használtakkal. Például az egyik tanár azt mondta, hogy megy intézkedni, mert lejárt a hajtásija. A jogosítványról beszélt. Vagy volt egy olyan kérdés a gyerekeknek, hogy a stréber szónak melyik nem szinonimája. Feltüntettem három válaszlehetőséget: szorgalmas, túlbuzgó és güzü. Az utóbbi náluk teljesen ismeretlen, ezért a gyerekek úgy gondolták, hogy biztos ez lesz a helyes megoldás. De megnyugtattam őket, hogy aki szorgalmas, az nem stréber, legyenek továbbra is szorgalmasak.

Kik nyertek az izgalmas nevű csapatok közül?

Érdekes módon egy nem magyar nevű csapat, a Pepsi lett az első helyezett, a második a Helyesírászok, a harmadik a Szóbűvölők. Amikor vége lett a vetélkedőnek, egy aranyos karácsonyi történetet még elmeséltem nekik. Panov apó a címe. Síri csöndben hallgatták és ez nekem nagyon-nagyon jó érzés volt.