Egy vírus vagy baktérium a létező legádázabb ellenség, hiszen a mikroszkopikus méretű parányokkal nem lehet alkudozni. Egyetlen céljuk a szaporodás, és fittyet hánynak a távlati következményekre, vagy a gazdatestnek okozott, nemritkán visszafordíthatatlan károkra. Nem csoda, hogy ha valahol terjedni kezdenek, általában drákói szigorú szabályokkal igyekeznek elejét venni a garázdálkodásuknak. Ám, ahogy azt számos szomorú eset is igazolja, hiába a védekezés, a legnagyobbak sincsenek előlük biztonságban.
Lássunk hát pár példát!
A méltán rettegett pestis áldozatait napestig sorolhatnánk, mivel a fekete halál több ízben is megtizedelte Európát és Ázsiát.
A hatvanharmadik pápa, II. Pelágiusz 590. február 7-én halt bele a fejét Rómában felütő fertőzésbe. Hunyadi János méltatlan vége közismert (a képen látható a szobra). A magát az ország kormányzójává felküzdő kiváló hadvezért a sors kegyetlen tréfájaként a pályáját megkoronázó nándorfehérvári diadal után nem egészen három héttel, 1456. augusztus 11-én halt bele a kórba.
Fotó: commons.wikimedia.org/Csanády
William Gilbert neve a fizika iránt érdeklődőknek lehet ismerős: az 1544. május 24-én született orvos ugyanis lelkes természettudósként szenvedélyesen kutatta a mágnesesség és az elektromosság titkait. Magát a kifejezést, pontosabban, annak latin változatát, az electricus-t is ő alkotta meg, a görög elektron, azaz borostyán szóból, mert kísérleteihez főként az alaposan megdörzsölt ásványt használta. Sajnos a sors nem értékelte 1600-ban, De magnete magneticisque corporibus et de magno magnete Tellure című munkájában publikált, úttörő meglátásait: 1603. november 30-án végzett vele a bubópestis.
A tuberkulózisról vajmi kevés szó esik a mindennapokban, holott a tüdőt megtámadó betegség még ma is milliókat kényszerít térdre.
Nem is olyan rég pedig egy irtóztató, senkit sem kímélő istencsapásként keserítette meg az ártatlanok életét: sokkoló, de 1901-ben Magyarországon a halálesetek negyedéért volt felelős. Bár hagyományosan a rosszabb anyagi helyzetben, nyomorult körülmények között élők körében terjedt el, a vagyon és a társadalmi státusz sem jelentett ellene védelmet. Latin-Amerika talán legjelentősebb államférfiúja, Simón Bolívar épp úgy elkapta a tüdővészt, mint az Üvöltő szelek szerzője: Emily Brontë, vagy Anton Csehov, az orosz irodalom kiemelkedő csillaga. Ám Franz Kafka (a képen) és az Elfújta a szél Scarlett O’Harájaként remekelő, két Oscar-díjjal jutalmazott Vivien Leight is a rettenetes nyavalya miatt vesztették életüket. Sőt, a hírhedt vadnyugati pisztolyhőssel, a fogorvosként is praktizáló Doc Holliday-jel sem golyó, hanem tönkrement tüdeje végzett.
Az 1918 és 1920 között dühöngő, de később is le-lecsapó spanyolnáthába a legszerényebb becslések szerint is tizenhétmillióan haltak bele, így nem csoda, hogy valósággal hemzsegtek közöttük az ismert emberek.
A mai napig a legnépszerűbb magyar írók közé tartozó Kaffka Margit mindössze harmincnyolc esztendős volt, amikor 1920. december 1-jén elragadta az influenza ezen különösen agresszív fajtája. Rá egy napra a francia irodalom csillaga, a leginkább a Cyrano de Bergerac szerzőjeként jegyzett Edmond Rostand hunyta le örökre a szemét. 1922-ben pedig a magyar történelem menetét írta át a fertőzés, mivel április 1-jén nem kisebb nagyság, mint IV. Károly magyar ex-király hagyta itt ezt az árnyékvilágot. Érdekes belegondolni, hogy vajon, hogyan alakult volna a visszatérésének pontos menetét egyengető royalisták, az úgynevezett legitimista mozgalmának sorsa, ha életben marad. Mert több alkalommal is kinyilvánította azon óhaját, hogy újra elfoglalná a trónját.
Végül, sajnos már az egyre veszettebbül tomboló koronavírus-járványnak is vannak híres áldozatai.
A hazánkban is többször megforduló, jeles kameruni dzsesszzenészt és zeneszerzőt, Manu Dibango március 24-én ragadta el a halál. A hosszú és eredményekben gazdag pályája során megannyi elismerést, köztük a rangos Tony-díjat is begyűjtő, amerikai színműíró, Terrence McNally is ezen a napon hunyt el.
https://youtu.be/ny78BCBir2Q
Gera Krisztián
