2015. október 7. /szerda/
Múlt héten mutattuk be a Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium egy osztályát, akiket egy jól összetákolt csapatként írtunk le a kampányhetükről készült interjú alapján. Nos, egy korábbi mezőberényi középsulis osztály egy ma már egyetemista srácával is beszélgettünk, aki egy év után már higgadt fejjel beszélt a kampányhét lényegi mondanivalójáról.
Milyen programokon vehettek részt a diákok a kampánynapotokon?
Anno, a mi kampányunk szó szerint “Retro” volt. Mindennek az alapja a 60-as 70-es és 80-as évek, s annak szubkultúrái voltak. Ez például abban is megtestesült, hogy a diákok pózolhattak egy “hippifurgonnal”, de lehetett gyűjteni az iskola területén békejeles cetliket is, amiért természetesen jutalom járt.
Milyen koncepció alapján választottátok ki a programpontokat?
Amikor a mi évfolyamunk számára “jött el az idő”, új időpontra került a kampányhét. A téli szünet előtti utolsó hetet felváltotta szeptember vége. Az elején hátrányként gondoltunk a változásra (kevesebb lett a felkészülési idő), de az új időpont és a kedvezőbb időjárás olyan programoknak adott lehetőséget, mint a délutáni “Paintball-party” (festékes vízzel megtöltött vízibombákkal), esti kampányfilm vetítés a szabad ég alatt, vagy éppen egy kis tűzijáték.
Mennyire volt nehéz kiválasztani a kampányfilm témáját?
Azt kell mondjam, álltunk már könnyebb feladat előtt is, mert nem a film témáját kellett megálmodni, hanem az egész kampányét. Olyan összetett dolgot kellett kiötletelni, ami nem csak egy jó film forgatókönyve, hanem egy egész napos program. Témakörünk erre kimondottan alkalmas is volt.
Milyen forgatási nehézségekbe ütköztetek a film elkészítése közben?
31 ember nem éppen könnyen tudja összeegyeztetni az időpontokat, de a kényszerhelyzet mindennél fontosabbá tette a kampányt. Aki vállalta a szereplést, vagy felajánlotta segítségét, arra lehetett is számítani. Véleményem szerint egy jó forgatásban mindig van nehézség: ha elsőre megjegyeznénk a szöveget, ha minden sallangmentesen menne a forgatás alatt, miből állítanánk össze az ilyen filmek egyik legmulatságosabb elemét, a bakiparádét?
Utólag visszanézve milyen hatással volt a tinédzserkorodra ez az iskolai rendezvény?
A kampányhét számomra egy nagyon komplex élmény volt. Van egy sajátos atmoszférája, amit évről évre egyre jobban élveztem. Valóságos ünnepi hangulatot teremtett minden diák számára. Utolsó évemben persze át kellett esni a ló túlsó oldalára, de örömmel voltam abban a tudatban, hogy egy ekkora esemény szervezésében vehettem részt.
Mennyire volt fontos számotokra a győzelem?
Természetesen törekedtünk erre, de ilyenkor a szervezők csak annyit tehetnek, hogy igyekeznek a lehető legtöbbet megtenni azért, hogy az iskola diákjai és tanárai jót szórakozzanak, hiszen ők a szavazók, voltaképpen ők döntik el a végkimenetelt. Van is presztízse a dolognak, ám nem csak a saját osztályért cselekedtünk. Én személy szerint arra törekedtem, hogy az egész kampányhét jó legyen, mivel az évfolyamtársaimmal jó kapcsolatot ápoltam (s ápolok most is). Elsődleges cél az emberséges versengés megteremtése volt (pl.: A-s napon nem csak az A-osztályos tevékenykedik, hanem évfolyamtársaik is), melyet egy közösen megkomponált “kódex” tett lehetővé, ami tiltotta az ellen-kampányt, kialakítva ezzel egy kölcsönös együttműködést az osztályok között.
Tartod a kapcsolatot a volt osztálytársaiddal?
Az 5 év alatt életre szóló barátságokat kötöttem, s hála a mai technológiáknak (internet, közösségi site-ok) ezek a kapcsolatok könnyen fenntarthatóak.
