Ezt nézed:  / Pszicho, szex / Sehová sem engednek el a szüleim!

Sehová sem engednek el a szüleim!

Tinédzserek aranykalickában

– Fannikám, ha megérkeztél, ne felejts el dobni egy SMS-t – kérte édesanyám, amikor kamaszkoromban  először indultam bulizni egyik barátnőmmel, s kéri most is, ha a szomszéd városnál messzebb utazom. Én pedig morgok egy kicsit miatta, de aztán teljesítem kérését. Mondjuk úgy, kompromisszumot kötöttünk.  Te is hasonló cipőben jársz?

Egy tinédzser számára nincs is annál bosszantóbb, mint amikor a szülők elállják az útját az ajtóban, bárhova is indulna. „Börtönben tartotok!” – fakad ki, de hiába. „Csak féltünk!” „ Ezekkel a fiatalokkal nem mehetsz, rossz hatással vannak rád!” „Kati lánya is elment bulizni, és soha többé nem tért haza…” (De sokszor halottam ezt!)  „Fiatal vagy még ehhez, nem tudsz vigyázni magadra. Észre se vennéd, ha valaki kábítószert öntene az italodba.” „Bulizás helyett inkább tanulj!”- szólnak keményen az ellenérvek. Kattan a zár, ő pedig reményvesztetten huppan le ágyára, elzárva barátaitól, ismerőseitől, a külvilágtól.

Törött vázák és földön guruló sörösdobozok (helyett)

Ha a szüleid ellenzik, hogy szórakozni menj barátaiddal, mert féltenek a drogosoktól, alkoholistáktól, agresszív bandáktól vagy hajléktalanoktól és úgy általában véve az éjszakától, beszéld meg velük, hogy akkor te szervezel házibulit. Ha nem is lelkesedsz az ötletért, hidd el, sokkal jobb, mint egy idegen arcokkal zsúfolásig megtelt diszkó: ebbe a buliba azt hívhatsz, akit csak akarsz, és olyan zenét teszel a lejátszóba, amit igazán szeretsz. Ami pedig anyukádék számára fontos: otthonotokban nem találni a felsorolt egyedek közül egyet sem, és amiatt sem kell idegeskedniük, mikor érsz haza. Ellenben nekik ki kell mozdulniuk azon az estén otthonról, ha megtörtént a „pofavizit”. Úgyis biztos rég jártak színházban vagy moziban, rájuk fér egy kis kikapcsolódás. Persze aztán másnap hajnalban ne arra térjenek haza, hogy tűzoltóautók szirénáznak a felgyújtott házatok körül.

62217282512476301834

A gardedám őrző szeme

Természetesen nem lehet minden hétvégén a szülőket színházba, moziba, wellnesselni küldeni. Ez esetben jön képbe az idősebb testvér vagy rokon. Imádjátok egymást, ezért nem fog zavarni, ha elkísér a buliba (ahol valljuk be, nem fogja testőrként követni minden lépésedet). Azzal a tudattal, hogy veled megy valaki, aki képes megvédeni, ha bajba kerülnél (tudod: drogosok, alkoholisták… – valljuk be, tényleg van alapja a félelemnek), nyugodtabban engednek majd el  szórakozni.

large_size_S2-minibikem

„Minden oké”

De – ahogy fentebb írtam – csak nyugodtabbak lesznek, s nem nyugodtak. A biztos sikerhez elengedhetetlen az SMS vagy egy rövid telefonbeszélgetés. Lehet ha így teszel, még gardedám nélkül is elengednek. Ha attól félsz, barátaid kinevetnek, amikor a diszkó előtt állva pötyögöd anyukád számát, akkor nem is igazi barátok. Ha azok lennének, csak jót mosolyognának a dolgon. Nem tehetsz róla, hogy féltenek, ráadásul zavar is – miért kellene hát, hogy egész éjszaka emiatt cukkoljanak?

Lois-Malcolm-Middle-Neurotica-Archivo_NACIMA20140511_0036_3

A börtön ablakában…

Vannak szülők, akik nemhogy buliba, de még osztálykirándulásra, vásárolni, egyedül iskolába menni sem hajlandók elengedni gyermeküket. Egyik ismerősöm például azért nem mehetett nyári táborba, mert egyke volt, így borzasztóan féltette édesanyja. Elvégre neki csak ez az egy van… (Azóta már született egy kistetvére.) Egy gyereket azonban nem lehet a négy fal közé zárva tartani, hisz nem azért hozták a világra. Elhiszem, hogy rengeteg szörnyűség történik manapság, de nem lehet örökké rettegésben élni. A kamasszal otthon is történhet bármi, nem beszélve a betörőtámadásról. (Ha esetleg szülők is olvasnák a cikket.) Így viszont, aranykalickába zárva lemarad az élet szépségeiről, s búslakodva nézi, ahogy társai önfeledten szárnyalnak a levegőben.

Ki kell szabadulni innen, de nem rögtön messze röpülni! Hanem leülni szüleiddel, s egy mélyet beszélgetni. Önálló, gondolkodó ember vagy, aki nem követ el butaságokat és képes vigyázni magára. Inkább taxit hívsz, semhogy a részegekkel teli metróra szállj, és (sokadjára is), értesíted őket, ha célba értél, vagy ha elindultál onnan haza.

Nem ülhetsz örökké a szoknyájuknál, különben életképtelen felnőtté válsz, aki örökre mások segítségére szorul majd, s még egy egyszerű bevásárlással vagy a számlák feladásával sem boldogul. Ezt ők sem akarhatják! Elvégre mi lesz veled, ha ők már nem állhatnak ott melletted? Mutasd meg nekik, hogy komolyan gondolod, amit mondasz! Ne csak követelőzz, hanem viselkedj felnőtt módjára. Segíts nekik a házimunkában vagy épp a kertben (bevásárolni elvégre nem engednek el – egyelőre). Talán enyhülni fognak.

“Ott vok” – pötyögtem be a telefonomba, amikor a fesztivál helyszínére érkeztem. Üzenet elküldve, máris mindenki nyugodtabb – most viszont végre kezdetét veheti a jól megérdemelt  évtized partija.

Szöveg: Fekete Fanni

Lakat alatt
Téged elengednek bulizni a szülied?

Fotók: programme-tv.francetv.fr, channel5.com, flashkhor.com