Hamarosan itt az érettségi. Sok fiatalnak februárig kellett eldöntenie, hogy milyen szakra adja be a jelentkezését. Van, aki a jövőjére gondolt és utánanézett, mivel kereshet sok pénzt, más pedig az álmait követi.
Amikor én beadtam a jelentkezési lapomat, csak azt néztem, mivel tudnék minél hamarabb elhelyezkedni, mennyire könnyen élnék meg belőle. Nem mertem még csak gondolkodni se, hogy milyen szakmában érezném otthon magam, hogy érhetném el, hogy a hobbim és a munkám egy és ugyanaz legyen. Másfél évig jártam egy gazdasági szakra, de úgy éreztem, nem szeretnék ezzel foglalkozni, nem lennék jó munkaerő. Mindig is tudtam, hogy humán beállítottságú vagyok. Még ha kevesebb dologra is hasznosítható a tudásom, akkor is boldog szeretnék lenni és olyat tanulni, amit szeretek. Nem fognak értem kapkodni a diplomaosztó után, ha csak nem dolgozok meg érte már az egyetem alatt, de a végeredmény annál jobb lesz. Ez az én véleményem, nézzük, a többi fiatal hogy gondolkodik.
Anna, 19 éves, Szeged
Szeptemberben kezdtem gyógyszerészetin. Elsősorban a fizetés miatt döntöttem emellett, úgy gondolom, nincs más esélyem. Keményen kell hajtani és sok tárgyért nem vagyok oda, de motivál az a tudat, hogy ezzel fontos ember leszek és mindent megadhatok a jövendőbeli gyerekeimnek.
Levente, 20 éves, Pécs
Én szerencsés helyzetben vagyok, mert jól mennek a reál tárgyak és imádok számítógépekkel foglalkozni. Egyértelmű volt anno, hogy mérnökinformatikus szakra jelentkezem. Nem találom nehéznek az egyetemet, mindig is könnyen tanultam, na meg biztos, hogy ezzel a papírral hamar elkezdhetek dolgozni. A fizetésre meg sosem fogok panaszkodni.
Petra, 18 éves, Szolnok
Hiába mondták a szüleim és a tanáraim, hogy el kéne végeznem valami “rendes” szakmát, hogy meg tudjak élni, nem fogok hallgatni rájuk. Egy dolog tehetne engem boldoggá: a fotózás. Mást nem tudok elképzelni, bármennyire is jól hangzik az, hogy sose lennének anyagi gondjaim. Úgy gondolom, ha teljes odaadással dolgozom fotósként, annak meglesz a haszna. Ha más nem, akkor csak az, hogy nem gyomorgörccsel indulok reggel dolgozni.
Áron, 25, Győr
Pincérnek tanultam, már a középiskolában is. Érettségi után elkezdtem dolgozni egy étteremben. A vége az lett, hogy teljesen belefáradtam, beleuntam, feladtam. Kevés fizetésért, sokszor napi tizenkét óra rohanásért cserébe még kedvesek se voltak velem. Az ok, amiért csak nemrég mondtam fel, az, hogy úgy éreztem, kárba ment minden, amiért eddig dolgoztam, meg előbb kellett volna a pályaválasztáson gondolkodnom. Több hónapos elmélkedés után mégis úgy döntöttem, jelentkezem egyetemre. Mellette dolgozni is fogok, de nem a vendéglátásban. Egy nyugisabb környezetben sokkal jobban el tudom képzelni magam, ahol a tudásomat is jobban hasznosíthatom majd.
Írta: Czár Fruzsina
Foto: money.cnn.com, jadebloom.com, cmich.edu
