A függőség szóról a legtöbb embernek a drogok, az alkohol, esetleg a cigi jut eszükbe. Pedig az ilyen kémiai szerek okozta függőségek mellett az ún. viselkedéses addikciók is egyre elterjedtebbek, és súlyos problémát okoznak. Kamaszkorban különösen a számítógépes játékfüggőség érint sok fiatalt.
Ez abból a szempontból nem is olyan meglepő, ha azt vesszük, hogy az ilyen játékok fejlesztőinek az is a célja, hogy minél jobban odaszegezze a játékosokat a képernyő elé. Az újabb és újabb kihívások egyre nehezebbek, mindig több, és több időt kell befektetni, hogy továbblépjünk egy adott szintre. Ugyanakkor sohasem tervezik túlságosan nehézre, teljesíthetetlenre, mert tudják, hogy mindenféle pozitív megerősítés vagy sikerélmény híján a játékosok előbb-utóbb feladnák. Ilyen szempontból hasonlóan működik a dolog, mint a szerencsejáték függőségnél: ha az illető már megízlelte a győzelem ízét, újra és újra keresni fogja, hiszen, ha egyszer már sikerült…
A számítógépes játékokat sok szempont szerint lehetne osztályozni, de egy alapvető csoportosító tényező, hogy a játékos egyedül játszik offline, vagy pedig társakkal együtt, online. Mindkét típusú játékhoz kialakulhat addikció, de máshogy. Az első esetben sokszor azért nehéz leállni a játékkal, mert küldetés küldetést követ, amiket teljesíteni kell, pontokat kell gyűjteni, amit aztán különböző, egyre izgalmasabb és vágyottabb jutalmakra lehet beváltani. A „multiplayer” játékoknál pedig az lehet a veszélyes, ha a virtuális valóság szépen lassan átveszi a helyét az igazinak: addig játszunk egy bizonyos karakterrel, amíg lassan hozzánk nő, és jobban érezzük magunkat az ő szerepébe bújva, mint a sajátunkban. Ugyanez igaz lehet a többi játékossal való viszonyunkban is: előfordul, hogy sokkal könnyebb velük szót érteni a virtuális térben, mint azokkal, akik egyébként körül vesznek bennünket (család, osztálytársak, ismerősök, stb.). Játék közben ugyanis olyan identitást veszünk fel, amilyet csak szeretnénk, ráadásul végre egy olyan közegbe kerültünk, ahol mindenki érti és értékeli azokat a dolgokat, amik minket érdekelnek.
Természetesen, csak úgy, mint más függőségek esetében, itt is vannak olyan figyelmeztető jelek, amiket észre kell venni. Fizikai szinten gyakori a fáradtság, kimerültség, és a fogyás, vagy éppen a meghízás. A játékosok sokszor fejfájásra panaszkodnak, vagy arra, hogy ég a szemük, gyorsabban elfárad, mint korábban, esetleg, hogy könnyezik (ez persze nem meglepő, ha azt vesszük, hogy akár 10-12 órán keresztül egyfolytában képesek a monitor előtt ülni).
Az érzelmi, és a hangulati élet is megváltozhat. Azok, akik legszívesebben egész nap a gép előtt ülnének, könnyen ingerültté válnak, ha valamilyen oknál fogva akadályoztatva vannak ebben. Nehezen koncentrálnak más helyzetekben, mert csak azt várják, hogy mikor folytathatják már a játékot, szinte számolják vissza a perceket addig. Természetesen így nem meglepő, hogy az iskolában a teljesítményük romlik, nem figyelnek oda az órán, és otthon sem készülnek fel a következő napra, mert helyette a játékkal töltik az idejüket. Végül, előfordulhat, hogy elszigetelődnek az iskolában, vagy akár a családjukban is, mert ahelyett, hogy a „valódi” kapcsolataikat ápolnák, inkább a netes ismerősök közé vágynak.
Mindezek persze, ha sokáig húzódnak, komoly egészségügyi és érzelmi következményekkel járhatnak. Egy kívülállónak talán könnyű felismernie valakin ezeket a tüneteket, de annak, aki ebben él, már sokkal nehezebb elfogadnia, hogy a játék iránti szeretete és az az élvezet, amit ez nyújt neki, már kikerült az irányítása alól. Nem szabad ugyanis lebecsülni a függőség mértékét: a leszokás sokszor legalább olyan nehéz és kínkeserves, mint más addikciók esetén. Sőt, sokszor szakember segítsége nélkül nem is megy! Éppen ezért érdemes szakértőhöz fordulni, ha már úgy érezzük, túlmutat rajtunk a probléma.
(cikk forrása: http://www.psychguides.com/ , kép: https://nickdiulio.wordpress.com)
