A Barátok Közt Berényi Timije ma már főszerepeket kap, ráadásul nem csak a sorozatokban, de színdarabokban és az éneklés terén is megállja helyét. Interjú Pásztor Virággal.
Hogyan jött az életedbe a színjátszás?
Már egészen kicsi koromban kezdődött! Anyukám zenebölcsibe, zeneoviba hordott, háromévesen elkezdtem balettozni, majd hatévesen népi éneket tanulni. Otthon állandóan szerepeltem, imádtam, ha rám figyelnek, és folyton a színpadról álmodoztam. Másodikos koromban a zeneiskolám megvalósított egy nagy projektet: tanulókból és szülőkből toborzott társulattal előadtuk A Dzsungel könyve című musicalt. Imádtam a próbafolyamat és az előadások minden percét! Itt éreztem meg először a színház varázsát, és azt, hogy szükségem van az olyan szintű érzelemkifejezésre, amit ebben a zenés játékban megéltem.
Szerepeltél színdarabokban is? Ha igen, melyikben?
Bár legtöbbször inkább kamerák előtt mozgok, szerencsére színházban is kapok új és új lehetőségeket, kisebb és nagyobb társulatokban is. Legutóbb például az Édes keserű című musicalt adtuk elő a Kongresszusi Központban, amiben amellett, hogy én játszhattam a főszerepet, a legnagyobb megtiszteltetés az volt számomra, hogy nem akármilyen kollégákkal dolgozhattam együtt! Bodrogi Gyuszi bácsi, Bencze Ilona, Voith Ági, Kautzky Armand, és még számos más nagy név a szakmában volt a társam ebben a kalandban, amiért nem győzök elég hálás lenni.
Mikor kerültél be a televízióba?
A televízió világába szinte véletlenül csöppentem bele. Gimnazista koromban mindenféle castingra eljártam, amit csak találtam az interneten, mert tudtam, fejlesztenem kell magamban azt, hogy stresszhelyzetben is képes legyek 120%-ot nyújtani. Ezért a szereplőválogatásokat gyakorlásra használtam. Így kerültem a Barátok közt castingjára is, ahol egy ötfordulós válogatási folyamat eredményeképpen kaptam meg Berényi Timi szerepét. Az utolsó fordulóig fel se fogtam, mekkora lehetőség áll előttem, csak tettem a dolgom. De mikor felhívtak, hogy enyém a szerep, éreztem, hogy innentől kezdve fenekestül felfordul majd az életem.
A Hotel Margaret főcímdalát te énekelhetted, méghozzá Darvasi Áronnal. Hogy jött az ötlet?
A Hotel Margaret főcímdala az egyik legspontánabb munkám, ha lehet így fogalmazni, ugyanis a dalt az egyik jelenet forgatása közben tanította meg Áron a Balatonparton- a jelenet épp arról szólt, hogy Zoli énekelni tanítja Kírát, vagyis engem. Felvétel előtt próbálgattuk a dalt, és Hámori Barbinak annyira megtetszett, amit csinálunk, hogy egyszer csak azt mondta: „Gyerekek, megvan a főcímdalunk!” Jólesett, magamban azt gondoltam: bárcsak…Azt hittem, csak viccel. Majd amikor felhívtak a stúdióból, hogy mikor érek rá felénekelni, akkor jöttem rá, hogy komolyan gondolta.
Tervezel komolyabban foglalkozni az énekléssel?
Anyukámnak és nagymamámnak nagyon szép hangja van, mindig sokat énekelgettünk együtt. A kedvencem az, amikor sütögetünk a kertben, én elkezdek valamit énekelni, anyukám ráénekel egy másik szólamot, nagymamám meg szintén érzésre rátercel. Viszont senki nem foglalkozott az énekléssel komolyabban a családban, és a színészettel sem. Talán az empátia képessége az, amit kaptam tőlük – az segít abban, hogy meg tudjam formálni a karaktereket, és bele tudjam élni magam más-más ember helyzetébe. Nemrégiben az öcsém is elkezdett dalokat szerezni és előadni, úgyhogy valamiképpen ott lappang a családban a zene, a kreativitás és az alkotás szeretete.
Tanulás, komoly párkapcsolat és rengeteg munka tölti ki mindennapjaid. Hogyan tudsz mindenre maximálisan odafigyelni?
A legnagyobb feladatom az életemben, azt hiszem, a time menedzsment. Ugyanis egészen kiskoromtól kezdve minden IS érdekel és mindent IS csinálok. Sajnos ez a szakma nem a kiszámíthatóságáról híres, így a tervezgetés nem igazán fér bele. Amikor forgatási időszak van, csak nagy levegőt veszek, és megállás nélkül végzem a feladataimat, örülök, ha pár naponta jut időm aludni is (haha), de amikor nyugisabb időszak van, akkor szeretem előre eltervezni a napjaimat. Sokszor elalvás előtt jegyzetet írok, hogy mik a napi/heti teendőim, és pipálgatom ki az elvégzetteket. A legnehezebb – főleg fiatalként – megtartani az egyensúlyt a szociális élet és a munka között. De azt gondolom, hogy miután 16 éves korom óta dolgozom felnőttként, mostanra egészen jól megy az egyensúly megtartása. Ha meg is billen, hamar észreveszem, és minden erőmmel azon vagyok, hogy helyrebillentsem. Szeretnék teljes életet élni, és ennek a család, a barátok, a szerelem, a bulizás és az utazgatás is elengedhetetlen részei.
Mik a terveid idénre?
Szinte mindig nagyon motivált vagyok, így nem az újévtől várom a változást, a lehetőségeket, hanem saját magamtól. Szerintem most jó úton haladok: dolgozom, tanulok, saját vállalkozást vezetek, van egy nagy szerelmem és szuper barátaim, a családommal is sok minőségi időt töltök. A tervem, ha meg kell fogalmazni, talán az, hogy ezt az állapotot fent tudjam tartani, és büszke lehessek magamra. Bármit hoz 2023, én szeretettel várom!
