Gyakran kerülsz abba a helyzetbe, hogy a hozzád közel állók, családod, tanáraid lustának neveznek? Itt a nyári szünet, így most talán ritkábban olvassák ezt a kellemetlen tulajdonságot a fejedre. De talán éppen ez a nyugisabb időszak ad jó alkalmat arra, hogy elgondolkozz egy kicsit a kérdésről.
Mikor vagyunk lusták? Nem egyszerű a kérdés, de Neel Burton pszichológus és filozófus szerint akkor vagyunk lusták, ha valamit meg kellene tennünk, de nagyon nem fűlik hozzá a fogunk. Erre többféle módon reagálhatunk. Van, aki elvégzi ugyan a munkát, de ímmel-ámmal, felületesen. Akadnak olyanok is, akik mást csinálnak a nemszeretem elfoglaltság helyett, valami izgalmasabbat, érdekesebbet. És vannak, akik egyszerűen semmit sem csinálnak. Röviden, akkor vagyunk lusták, ha motiváltabbak vagyunk arra nézve, hogy megkíméljük magunkat az erőfeszítéstől, mint arra, hogy a helyes, tőlünk elvárt dolgot megtegyük.
Miért vagyunk lusták?
1: Sokan nem bíznak magukban, hogy képesek sikereket elérni. Emiatt inkább nem is cselekszenek, csak azért, hogy elkerüljék a kudarcot.
2: Általában nem vagyunk jók abban, hogy végiggondoljuk, az aktuális kielégülésért nem fizetünk-e hosszú távon nagy árat. Az igazi hedonizmus azonban azt is jelentheti, hogy felismerjük, melyek azok a cselekvések, amelyek hosszú távon okoznak igazi örömet.
3: Sokan azért lusták, mert nem találták még meg azt, ami valóban motiválja őket.
4: Akadnak olyanok is, akik félnek a sikertől. Akinek kevés az önbizalma, az sokszor nem tud azonosulni azzal, hogy sikeres, mert ez nem egyeztethető össze negatív énképével. Itt felmerülhet egy érdekes kérdés. Akinek kevés az önbizalma, fél, annak vajon van egyáltalán más választása, mint a lustaság? A lustaság mindig erkölcsi kategória, mert úgy véljük, döntés kérdése ez a magatartásforma. De aki fél, nem ismeri magát, az vajon képes máshogy dönteni? Nehéz kérdés, és nem is biztos, hogy egyszerűen megválaszolható.
Lustaság és halogatás. Mi a különbség?
A lustaságot nem szabad összetéveszteni a halogatással. Aki halogat, az a legtöbbször elhalasztja a nehéz, kötelező cselekvést, és egy olyat végez helyette, ami számára több örömet okoz, és jellemzően könnyebb. Aki halogat, az sajnos súlyos árat fizet ezért. Ha nem kezded el időben elolvasni a kötelezőket, az utolsó pillanatban bűntudatod lesz, iszonyatosan ideges leszel, és jóval kevésbé fogsz tudni így tanulni, mintha időben nekiálltál volna a melónak.
A halogatás és a lustaság tehát nem teljesen azonosak. Noha egyik esetben sem vagyunk motiváltak, a halogatónak szándékában áll elvégezni a feladatot, míg aki lusta, az ezt nem is tervezi. Így úgy tűnik, sokszor inkább halogatunk, mintsem lustálkodunk.
Ezért tud olyan bántó lenni, ha azt vágják a fejünkhöz, hogy nem csinálunk semmit. A lustaság bélyegével azt a szándékot is elvitatják tőlünk, hogy egyáltalán szeretnénk valamit csinálni, a tétlenség pedig a mi kultúránkban szinte bűnnek számít. El akarjuk mi olvasni a kötelezőket, sőt bűntudatunk is van, hogy nem tesszük. Majd egyszer meg akarjuk tanulni, csak éppen nem most. Halogatjuk a munkát. Sokat segíthetünk magunkon, ha elfogadjuk azt, hogy a kötelező olvasmányok nem a szívünk csücskei, de ha nem ismerjük meg őket, pokolian fogjuk érezni magunkat két nappal a suli kezdete előtt, úgyhogy érdemes legalább egy kicsit foglalkozni velük.
Az is sokat segíthet nekünk, ha a családnak képesek vagyunk elmagyarázni, hogy tudjuk, meg kell oldani a feladatunkat, csak nagyon nehezen vesszük rá magunkat, de igyekszünk. Így ők is megértőbbek lesznek, talán segítenek is, mert nem hiszik azt, hogy át sem látjuk, mit kellene tennünk, vagy egyáltalán nem érdekelnek minket a feladataink.
Mit tegyél, hogy elkerüld a halogatást, és jobb legyen a közérzeted?
Gondolkozz hosszú távon! Az, hogy ma jobb megnézni egy filmet, mint olvasni, az nyilvánvaló lehet. De ha belegondolsz abba, hogy hosszú távon milyen ideges lesz, ha nem tanulsz, lehet, hogy mégis rászánsz napi 10 percet a dologra. Sokat segíthet az, ha írsz egy reális időbeosztást, amit jól látható helyre teszel a szobádban, vagy a telefonodon beállítasz egy emlékeztetőt.
Keress értelmet és célt a cselekvéseid mögött! Látnod kell, hogy van értelme annak, amit teszel. Érdemes megkeresni a kötelességeid mögött azt, amiért érdemes elvégezni a feladatot. Ha nem találsz ilyet azután sem, hogy őszintén átgondoltad az ügyet, akkor ahelyett, hogy tétlenséggel lázadsz a sors ellen, kitalálhatod, hogyan tudsz ténylegesen segíteni magadon.
Ha nagyobb az önbizalmad, jobban bízol abban, hogy érdemes cselekedned. Érdemes minél több kihívást vállalnod, mert minden egyes siker megkönnyíti azt, hogy higgy abban, újra lehet sikered.
Egy kis kitérő: a semmittevés.
Sok oka lehet annak, ha nem csinálunk semmit. Előfordulhat, hogy lusták vagyunk, halogatunk, de az is lehet, hogy egyszerűen nincs mit csinálnunk, vagy nem vagyunk rá képesek. A tétlenség furcsa állapot. Amikor nagyon sok dolgunk van, vágyunk rá, de legtöbben nem viseljük jól, ha nincs mit csinálnunk. Előfordulhat az is, hogy például halogatunk valamit, és erőltetetten próbálunk pihenni, a végén azon kapjuk magunkat, hogy idegesebbek vagyunk, mint előtte, és csak a cselekvés segít rajtunk. Ám előfordulhat az is, hogy a tétlenség termékeny. A General Electric igazgatója, John Welsh, aki sikeres emberként feltehetően nem volt egy lusta ember, minden nap egy órát tudatosan nem csinált semmit. Rácsodálkozott a világra, bámult ki az ablakon, elmondása szerint szó szerint. Ilyenkor támadtak a legjobb ötletei.
Fényképek: lifehacker.com, academichelp.net, productivity-blog.vanaia.com
