„Felfalnám az egész hűtőt…”
„Olyan szörnyű az életem! Semmi sem akar összejönni! Akit szeretek, észre se vesz, a legjobb barátnőm mással osztja meg a titkait, és még a fizika dolgozatom is egyes lett, amire annyit készültem. Mi lesz így velem?”
Kitti az ágyán feküdt, szemei kisírva. Holnap témazáró matekból, hétvégén pedig osztálykirándulás – rettegés fogta el a gondolattól, hogy egyedül kell ülnie a buszon, és nem fog hozzá szólni senki.
„Legalább nyugodtan ehetek” – vigasztalta magát, és a sajtos-sonkás szendvicsébe harapott. Behunyta szemét, úgy adta át magát a szájában összekeveredő ízeknek. Aztán beleharapott még egyszer, mohón, mintha hetek óta nem látott volna ételt a gyomra. Ez volt életének egyetlen biztos pontja. Minden nap az ebédidőt várta, majd az uzsonnát, végül a vacsora eljövetelét. Ilyenkor nem zavarhatta senki, csak a tényárjában tornyosuló ételerődre tudott koncentrálni – még azt is elfelejtette közben, milyen szörnyű is az élete.
Ha azt a szót halljuk, étkezési zavar, legtöbbünknek az anorexia vagy a bulimia jut eszébe. Pedig akad más eset is, amikor az étel hatalmában tartja az embert, annak egyetlen örömforrásává válva.
„Amikor eszek, nem vagyok szomorú…”
A legfrissebb hazai felmérés szerint a magyar gyerekek negyede túlsúlyos. Hogy kinek milyen az alakja, az magánügy: ki gömbölyű, formás, ki izmos, ki vékonyabb testben érzi jól magát. A jó közérzethez azonban hozzátartozik a jó egészség is, mégpedig aki kórosan elhízott, az sajnos hajlamosabb a megbetegedésekre. A kutatást végző Nemzeti Egységes Tanulói Fittségi Teszt szerint elkeserítő, milyen rossz a túlsúlyos diákok állóképessége.
Ennél is aggasztóbbak azonban az okok, amiért a gyerekek az étkezésbe menekültek. Mert nyilvánvalóan nem a kakaós csiga túlzott szeretete áll a háttérben: ugyan ki az, aki nem szereti a kakaós csigát?! Aki viszont képes egész nap az ízletes péksüteményt rágcsálni, azt lelki gondok gyötrik, s a finom falatokkal próbál felejteni, ha csak tíz percre is.
Én jól tudom.
Amikor első osztályba kerültem, csendes természetem miatt nehezen sikerült beilleszkednem a többi gyerek közé. Míg az óvodában elrajzolgathattam egyedül a sarokban, addig az iskolában már nem tehettem meg, hogy elbújok a társaim elől. Ennek ellenére mégis megpróbáltam. Ebédelés alatt három olyan lánnyal ültettek egy asztalhoz a menzán, akikkel nem találtam meg a közös hangot. Nagyhangúak voltak, cserfesek – meg sem mertem szólalni mellettük, nehogy valami butaságot mondjak, amiért kinevethetnek. És ezért inkább egész ebédidő alatt a tányéromat bámultam, és a főzelékhez kapott kenyérszeletet tömtem a szájamba – egész jó alibinek bizonyult. Első osztály végére pedig látványos volt rajtam a változás.
Sajnos később is az evéssel vezettem le a bennem felgyülemlő stresszt. Ha valami bánat ér, egy tábla csokoládéval kárpótolom magam. Étkezéseimnek megvannak a maga rituáléi: olyankor senki sem zavarhat. Szerencsére az éjszaka közepén nem rontok a hűtőnek, és az sem igaz, hogy az evés életem egyetlen és fő örömforrása. Pillanatnyi stresszoldás csupán. Nem így azok az emberek, akiket túlevőknek neveznek.
„Lali vagyok, túlevő”
Hogy miért alakul ki ez a betegség, arra egyelőre nincs magyarázata az orvostudománynak. A Letudokszokni.hu oldal azonban arról számol be, a túlevők közel fele szenved depresszióban, ahogy egyéb pszichológiai problémák is gyakrabban fordulnak elő náluk. Ezért érdemes felkeresni egy pszichológust, akinek a segítségével kiderítheti a páciens, mi elől menekül valójában. A túlevőkre ezen kívül nagy eséllyel várhat cukorbaj, szívbetegség, epehólyag bántalmak, sőt, rák is.
Elgondolkodtató a Groove Coverage videója. A klip arról szól, hogy egy lány megcsaláson kapja barátját, amitől elpattan az agyában valami. Először csak a tortát eszi meg, majd a többi hűtőben sorakozó étel kerül sorra, de falánksága következtében kiürül a fridzsider, ezért más után kell néznie… Ezért harap bele az őt és párját ábrázoló fotóba, mintegy megsemmisítve közös múltjukat, de ezzel sem elégszik meg: következik egy pohár, az asztal széle, végül a lakás összes bútorát felfalja.
https://www.youtube.com/watch?v=nevDworPXaQ
Hogy nem egy ritka, keveseket érintő betegségről van szó, bizonyítja, létrejött Magyarországon az Anonym Túlevők Egyesülete. A csoportban mindenki választ magának egy párt, akivel aztán rendszeresen megosztja gondjait, örömeit, s akivel aztán kölcsönösen segítik egymást, árulta el a Házi Patikának az egyik lapító, Dernóczi Rebeka.
„Köszönöm, most nem kérek”
Együtt ugyanis minden könnyebb. Ha úgy érzed, te is az evés függőjévé váltál, ne tartsd titokban, a szégyentől félve. Minden emberrel előfordulhat, hogy rossz napokat él át. A stresszt pedig, ahányan vagyunk, annyiféleképp dolgozzuk fel. Körömrágás, sírás, kiabálás – csak hogy párat említsek a rossz szokások közül. Ha teheted, öntsd ki a szívedet egy hozzád közel állónak. És – ahogy fentebb is írtam – egy szakértőt is avass be a problémáidba.
Egy pizzaszelet vagy hamburger valóban ínycsiklandó, azonban csak ideig-óráig segít a felejtésben. A gondjaidat pedig nem fogják megoldani, azok ugyanúgy ott leselkednek rád, és kárörvendően veszik tudomásul, hogy kifogtak rajtad. Állj fel az asztaltól, és vedd kezedbe az életedet! Ha külső szemlélőként figyeled a helyzetedet, könnyen rájöhetsz, mi a baj, hol rontottad el, s mit szükséges változtatnod. Igen, nemet kell mondanod arra chipsre vagy csokoládéra, ami valósággal kínálja magát az üzlet polcán, előtte viszont más feladatok megoldása vár rád. (Természetesen nem koplalásra buzdítok: azzal egyenes út vezet a másik két étkezési zavarhoz.)
És ha győzedelmeskedtél, jóval könnyebb lesz betartanod Caecilius Balbus szállóigévé vált tanácsát: Ne azért élj, hogy egyél, hanem azért egyél, hogy élj!”
Szerző: Fekete Fanni
Fotók: weheartit, favim
