Alig egy hónapja dobták piacra a Pokémon Go-t, de már pár nappal a megjelenés után az őrületbe kergette a fél világot az applikáció. Emberek tömegei gyűlnek össze a parkokban, az utcákon, hogy egy-egy ritka Pokémon „tulajdonosai” legyenek, és szinte hihetetlen, de az Angry Birds óta egyetlen mobilos játék sem okozott ekkora felfordulást világszerte. De valóban ekkora felhajtás kell ahhoz, hogy kimozduljunk a lakásból?
Aki esetleg lemaradt volna a Pokémon őrületről, ami majdhogynem lehetetlen, annak segítségképp elárulom, hogy ez egy Androidra és IPhone-ra letölthető, úgynevezett kibővített valóság játék (augmented reality, röviden AR game), ami a fizikai világban késztet irtó cuki, de nem annyira fizikai lények keresgélésére, a már jól ismert „Szerezd meg mind!” jeligével. A befogott Pokémonokat ezután harcolni küldhetjük, vagy fejleszthetjük, hiszen manapság már nem elég, ha valami egyszerűen cuki. A játék gyors elterjedéséhez egyébként minden feltétel adott volt, hiszen korábban már piacra kerültek hasonló típusú játékok, bár nem örvendtek ekkora népszerűségnek, a Pokémonok pedig a ma okostelefonokon élő korosztály nagy részében ébresztettek nosztalgikus hangulatot is.
Az elmúlt pár hétben hemzsegnek a fiatalok és idősek a nyilvános helyeken, de megesik, hogy néhányan csatornákba zuhannak, kocsik elé lépnek, összeütköznek, vagy egyszerűen csak feladják a karrierjüket, hogy tovább folytathassák a Pokémon- vadászatot. Elsőre nem is tűnik olyan rossznak a dolog, hiszen mindenkit előcsal a barlangjából, és még azok is hosszabb sétára indulnak, akik egyébként nem túl gyakran vetemednek ilyesfajta tevékenységre, azonban tovább gondolva a dolgot, már közel sem biztos, hogy örülnünk kellene. Elgondolkodtató, vajon ezelőtt mi hiányzott ahhoz, hogy felálljunk a székből, és átlépjük a küszöböt?
Colin Ellard urban pszichológus érdekes szemszögből közelíti meg a dolgot, és próbál választ adni, annak ellenére, hogy „természetesen” ő is lelkesen keresi ezeket a kis lényeket a lányával.
Az egyik ok valószínűleg az, hogy a körülöttünk lévő világot nem találjuk elég érdekesnek. Minden nagyvárosban van néhány különleges épület és látványosság, de ezeket bőven elég egyszer megnézni, ráadásul nincs is belőlük annyi egy-egy helyen, hogy leköthesse az időnket és a figyelmünket. A kellemes, általában gyalogos túrát pedig tönkreteszi a belvárosi forgalom, a zsúfoltság, amitől az ember hamar feladja a dolgot. Még mindig túl sok olyan hely van egy-egy településen, ahová nem szívesen megy senki, mert egyszerűen nem akar ott lenni, pedig egy városnak éppen az lenne a feladata, hogy egészségesen és boldogan tartsa az ember lelkét, és lehetőséget teremtsen arra, hogy ott jól érezze magát az illető. Ellard szerint meglehet, hogy azért örvend ez az egyébként egyszerű játék ekkora népszerűségnek, mert az emberek számára addig barátságtalan helyeket is érdekesebbé teszi, olyan utakon visz keresztül, amelyekre lehet, hogy addig a lábunkat sem tettük. Nem mellesleg rámutat a városok elszegényedett pszichés állapotára is, amelyen sokat kell még dolgozni ahhoz, hogy az emberek végre elkezdjenek a saját környezetükben gyönyörködni, első lépésként azonban félre kellene tenni az okostelefont.
Amíg ez nem történik meg, addig is hajrá Pokémon rajongók, kapjátok el mindet, hátha valakinek sikerül megelőznie a brooklyni Nick Johnsont, aki most támogatók segítségével mehet világkörüli útra, hogy befogja a ritka kis lényeket is, mivel már sikerült begyűjtenie mindet, ami az Egyesült Államokban fellelhető. Amíg ez nem történik meg, azért kerüljétek a csatornákat, és nézzetek szét, mielőtt az úttestre léptek, hiszen egyetlen szörnyecske sem fog megmenteni titeket, ha pedig csak a fotelben ücsörögtök, Wall-E-nak lesz még több dolga, szóval hajrá arany középút!
Kiemelt kép: AndroidPIT, ctvnews.ca, 444.hu
