A tiirtatok@kozepsuli.hu címre érkezett Kenedi Petra interjúja Rácz Dávid Zsolttal. Úgy gondoltuk, érdemes bemutatni ezt a fiatalembert nektek. Dávid 19 éves és rendszergazdának tanul, már megjelent egy regénye, és 2013-ban megkapta a Polus Literature díjat is, ezen felül 2013-ban övé lett a Csodák a hétköznapokban című versíró pályázat bronzérme is.
– Mutasd be magad néhány mondatban az olvasóknak!
19 éves vagyok, informatikai rendszergazdának tanulok, de emellett írok szinte minden műfajban. 2016 tavaszán megjelent első regényem. Nemrégiben lettem az Uploaded Magazin főszerkesztő-helyettese és a kultúrális rovatvezetője. Kiskoromban megismertem már a zenét és az irodalmat családomnak köszönhetően.
– Mikor jött el neked az a pillanat amikor elkezdtél az írással foglalkozni?
Egészen pontosan 9 éves lehettem amikor elsőnek tollat ragadtam és megírtam a még kezdetleges verset. Úgy tartom nem szabad szégyellni egy alkotást sem, legyen bármennyire kezdetleges, elvégre az is egy részünk.
– Ismerőseid, barátaid hogyan fogadták?
Egyaránt vannak és voltak pozitív és negatív vélemények. Osztálytársaim például sohase értették meg, hogy miért pont ezzel foglalkozom fiú létemre, miért nem a sport iránt érdeklődöm. A családtagok természetesen elejétől fogva mellettem állnak és támogatnak. Ebben az időben kezdtem el internetre publikálni, ahol már ismeretlen emberek is tetszésüket jelezték.
– Milyen témákban szeretsz alkotni?
Kimondottan nincs olyan téma, amelyet kilehetne emelni. Én úgy érzem, bármiről tudok írni, attól függ, mi az ami megfog, amely számomra hirtelen, egy hatalmas érzelem löketet ad. Egyaránt tudok írni az emberi érzésekről és a természeti jelenségekről is.
– Milyen véleményeket kapsz az olvasóktól illetve a szakmabeliektől?
Eleinte nagyon vegyes véleményt kaptam egyaránt az olvasóktól és a szakmabeliektől is. Ahogy képeztem magam és fejlődtem, szépen javultak a vélemények besorolása, de ez köszönhető annak, hogy a tanácsokat válogattam és megfogadtam
– Mit javasolnál azoknak az embereknek akik szeretnének írni, vagy írnak, de nem merik felvállalni írásaikat vagy a gondolataikat?
Merjék önmagukat adni, nem szabad félni. Bátran kikell használni a lehetőségeket, például a közösségi oldalak adta lehetőségeket és büszkén közzétenni az írásokat. A negatív kritikákkal ne foglalkozz olyan szinten, hogy miattuk hagyd abba az írást. Ha neked örömed rejlik benne akkor írj. Elsődlegesen magad miatt írj, ne mások kapcsán.
– A KreaKtív Ifjúság országos pályázatán te megkaptad írás kategóriában, azt az úgynevezett, “Igéretes tehetség” címet. Milyen érzéssel tölt el téged?
Nagyon jó érzés, mivel ez a cím az elmúlt három munka teljesítményét mutatja, amelyben napokat, órákat nem kímélve készítettem csapatban a feladatokat. De számomra nem a cím a legfontosabb amelyet ki szeretnék emelni, hanem azt, hogy az együtt töltött három hónap alatt fantasztikus és tehetséges embereket ismerhettem meg, jó barátságok születtek.
– Milyen volt a program számodra, milyen plusszal tudtál gazdagodni?
Minden résztvevő és szervező teljesmértékben egy egyéniség volt. Amely legjobban észrevehető rajtam így hónapok után, az a határozottság, amelyet a prokekt menedzserétől sikerült legjobban megtanulnom, a mentoromtól az időgazdalkodás tekintetében fejlődtem hatalnasat.
Hatalmas alázat és kitarás rejlik a fiatalban. Én bátran merem állítani sokat fogjuk még a nevét hallani.
Egyik friss verse:
Köszönöm
Vihart vert szigeten vetett ki a csónak,
Morajló tenger elvitte onnan.
Isten haragja követi a lépteim,
Habokban ázottak lettek képeim.
Napfény pislog a horizonton túl,
Messze van sajnos, a tenger csak dúl.
Fiatal lelkem szanaszét szakítva,
Hátamba vésve embereknek kínja.
Köszönöm, ha fúj a szél vagy jő vihar,
Nem búcsúzol. Mellettem vagy.
Köszönöm, ha napsugár égeti a bőröm,
Naptejem te vagy, te vagy lélekbeli őröm.
interjú: Kenedi Petra
