Hirosima, Nagaszaki és Csernobil. Három jelentős momentum a történelem emlékezetéből, amikor az atomfegyverek mérhetetlenül nagy pusztító ereje bizonyosságot nyert.
Tanulva a múltbéli eseményekből, többen is kampányoltak már az atomfegyverek, nukleáris létesítmények, atomerőművek, radioaktív anyagok betiltása mellett. Indítványokat nyújtottak be, petíciókat írattak alá halomszámra, de eddig úgy néz ki, hiába. Pedig az utóbbi évszázad tökéletesen tükrözi mindennek veszélyét.
Japán, Hirosima és Nagaszaki, 1945 augusztus 6-a, és 9-e.
A második világháború lezárását követően az amerikaiak katonai műveletet hajtottak végre ezen a két területen. Hirosimára egy Little Boy, Nagaszakira pedig a Fat Man típusú atombombát dobták le.
A bombázások következtében Hirosimában 90 000 és 166 000 fő közé tehető az elhunytak száma, míg Nagaszakiban ez a szám megközelítőleg 60 000 és 80 000 fő.
A következő hónapokban számtalan ember lett áldozata a radioaktív sugárzásnak. Többen megsérültek, égési sérüléseket szenvedtek el, és egyeseken különböző testi rendellenességek alakultak ki.
Augusztus 15-én Japán feltétel nélkül megadta magát a szövetséges erőknek, amelyről szeptember 2-án nyilatkozatot írtak alá, ezzel lezárva a második világháborút.
Hirosima
„A romok alá temetve feküdtem a hátamon, mozdulni sem tudtam. A katona a fájdalmukban üvöltő emberek tömegében át cipelt magával. Megégtek, meghaltak, vagy csak haldokoltak. A földön vonszolták magukat, vagy a lábukat húzva botladoztak, kiutat kerestek a tomboló tűzvészből.”
„Hirosima vörös óceánná vált, az egész város a tűz vörös óceánjában égett. Hallottam, hogy egy csecsemő sír. Ma is tisztán emlékszem az anyjára, akit elborított a vér. Megpróbálta szoptatni a babát, de az a baba már annyira… amikor ez eszembe jut, azt nem tudom elviselni.”
„A pusztítás óriási volt, és nem csak a megégett holtestek tízezreiről beszélek. Alig maradt működő korház, szinte alig volt cselekvőképes orvos. Emberek ezrei haldokoltak, és nem voltak létseítmények ahol segíthettek volna rajtuk.”
Oroszország, Majak, 1957 szeptember 29.
A majaki atomkatasztrófáról viszonylag kevés forrás fellelhető, miután ezt a szovjet hatóságok eltitkolták. A sajtó villámlásként, illetve északi fényként magyarázta a feltűnő esetet.
A vegyi üzem fennállása alatt több kisebb baleset is történt, aminek következtében nagy mennyiségű radioaktív anyag szabadult fel. Ezek körül az 1957-es Kistim-tragédia volt a legsúlyosabb.
A szovjetek célja az első általuk létrehozott atombomba, az RDSZ-1 megépítése volt.
A sugárzás mind a vízbe, levegőbe és földbe egyaránt beivódott. A környezet hatalmas veszélynek lett kitéve, miután a körzeten belül a központi terület plutóniummal vált szennyezetté – akárcsak a legtöbb hasonló katasztrófa során.
Ukrajna, Csernobil, 1986. április 26.
Hajnali egy óra 23 perckor a csernobili atomerőmű 4-es reaktora gőzrobbanás következtében kigyulladt, majd a robbanásosokat követően bekövetkezett a nukleáris olvadás.
A balesetet követően radioaktív hulladék árasztotta el a Szovjetunió területét, azonban a katasztrófa elért egészen Európáig. Sőt, még az Egyesült Államok keleti részéig is.
A katasztrófában 56 ember veszítette el az életét. Továbbá 4. 000 ember hunyt el a tragédia következményei miatt. A szennyezett területekről 200 000 embert telepítettek ki. Sokaknak az életben maradottak, és az újszülött gyermekek közül életük végéig valamilyen testi rendellenességgel kellett tovább élniük.
Hírzárlatot rendeltek el az esettel kapcsolatban, amely egészen április 29-ig tartott.
Sztanyiszlav Konsztantyinov „Érdekes, hogy már 26.-án reggel minden kommunikáció megszűnt a külvilággal. Nem működött a telefon, nem fogadtak táviratokat. Ez a hírzárlat április 29.-éig tartott, amíg ki nem jött a TASSZ hírközleménye. Bennünket ekkorra már evakuáltak, de a számunkra kijelölt helyen is ugyanez volt a helyzet: nem működött sem a telefon, sem a távirat. Csak leveleket lehetett küldeni.”
Ezek a nukleáris anyagok egyúttal veszélyeztetik az emberek, az állatok és a növények életben maradását. Az utóbbi években számos veszélyhelyzet alakult ki az atomerőművek esetében, ennek ellenére ehhez is ragaszkodnak a végletekig (pl. Paks2). Pedig alternatív megoldás létezik, csupán nyitni kellenem afelé.
Fotók:
tumblr
en.wikipedia.org
doublethink.us.com
