A videójátékokra építő filmadaptációk döntően ritkán váltották meg a világot, hovatovább, nem egy és nem két esetben a kétségbeesés szélére sodorták a rajongókat. Akadnak azonban még a gyenge átlagtól is messze elmaradó, különösen siralmas, mozgóképnek álcázott reaktorbalesetek is.
Lássunk hát pár példát!
1. Szuper Márió
Mariót aligha kell bárkinek is bemutatni: a kedvese, Peach hercegnő megmentésén fáradozó, bajszos vízvezeték-szerelő esélyesen a szcéna messze legismertebb karaktere. Az ő és barátai kalandjai körül forgó etalonok nem hogy önálló cikksorozatot, hanem vaskos kötetet érdemelnének, és esélyesen még az sem tudna teljes képet adni. Gokartverseny, partijáték, JRPG, szellemvadászós spin-off, és persze az elmaradhatatlan platformerek: a lista bővebb nem is lehetne. Mindezek tükrében az, hogy a Bob Hoskins és Dennis Hopper főszereplésével készült Mario 1993-as Super Mario Brothers-szel ciánozni lehet, komoly és lemoshatatlan folt a franchise renoméján. Nívójáról mindent elárul, hogy mikor Hopper fia megkérdezte, hogy szeretett édesapja miért adta a nevét ehhez a borzalomhoz, a férfi azt felelte, hogy azért, hogy cipőt tudjon neki venni. Mire a gyermek azt válaszolta, hogy ennyire azért nem kell neki egyetlen lábbeli sem.
https://youtu.be/wtMZKYnLg5c
2. Resident Evil
Bár a Resident Evil filmeket jegyző Paul W. S. Anderson még kezdetben igyekezett úgy tenni, mintha horrorjai bírnának bármiféle cselekménnyel, és értelmesnek tűnő párbeszédekkel, idővel ráébredt, hogy kár fárasztania magát. Döntésében alighanem az is közrejátszott, hogy a főszerepet játszó Milla Jovovich hírhedten szerény színészi képességei miatt akkor sem tudná elhitetni a publikummal, hogy fájdalmai vannak, ha éppen lefűrészelnék a lábát. Az eleinte még ígéretes-félelmetes széria ezért lassan, de biztosan kő buta, logikai bakiktól és hajuknál fogva előráncigált csavaroktól szenvedő, sablonos, effektgazdag hentorgiává züllött. Egyetlen erénye, hogy bebizonyosodott, hogy igaz a régi mondás, miszerint a közös bűn összekovácsolja az embereket, mivel Anderson és Jovovich 2009-ben összeházasodtak.
https://youtu.be/79Sd4GtOXuI
3. Hitman
Tartozunk annyival a tényeknek, hogy a Hitman-játékok döntően nem a történetükkel, hanem komplex, megannyi lehetőséget rejtő, igényes pályáikkal hódítanak. A formula egyszerű: a kopasz bérgyilkos megérkezik, felméri a terepet, egy, a játékos kreativitásától függő módszerrel likvidálja a célpontot, majd egy másik helyszín következik. Egy filmnek viszont kell a koherens sztori – ám ezt a kihívást idáig egyik, a 47-es ügynök kalandjait újragondoló alkotásnak sem sikerült megugrania. Emellett az is súlyos gond, hogy míg az öltönyös halálosztó a játékokban kifejezetten fenyegető jelenség, eddig kizárólag egy kopaszra borotvált, bamba csecsemőre hajazó csepűrágók keltették életre. Akik ráadásul pont annyira sugározták a karakterre jellemző, komor határozottságot, mint a gondos bocsok és a varázspónik szerelemgyermekei.
https://youtu.be/XJhNzHyq-IE
4. Perzsia hercege: Az idő homokja
Közel háromszáznegyven millió dollár tekintélyes summa, de a Perzsia hercege: Az idő homokja mögött álló pénzemberek mégsem szárnyaltak a boldogságtól. Hiszen az alsó hangon százötven millió dollárt felemésztő akciófilmnek ennél jóval többet kellett volna hoznia a konyhára. A totálisan feledhető, sőt, még a főszereplő, Jake Gyllenhaal által is megtagadott, akció-limonádé azonban egyszerűen nem tudott elég embert becsalni a mozikba. Azok pedig, akik mégis jegyet váltottak, többnyire igen keserű szájízzel hagyták el a vetítőtermet.
https://youtu.be/bZ7Li5w2I-k
5. Egyveleg
Végül cikkünk aligha lenne teljes a még viccnek is gyenge, zéró élvezeti értékkel bíró rettenet-adaptációk koronázatlan királya, Uwe Boll nélkül. BloodRayne, House of the Dead, Far Cry, Postal, Dungeon Siege, vagy éppen Alone in the Dark: a német antitalentumnak egyre megy, kéjes élvezettel gyilkolja le a sikerfranchise-okat. Ocsmány effektekkel, faarcú, szerepüket gépiesen eldaráló, ZS-listás színészekkel, illetve lecsúszott vagy pénzéhes ex-sztárokkal teli művei elrettentő példának is gyengék. Beszédes, hogy a direktor az érvekből kifogyva apránként meggyőzte magát arról, hogy a kritikusok összeesküdtek ellene, és ezért legvehemensebb ellenlábasain egy bokszgálán vett elégtételt. A sors bizarr tréfájaként mind a négy, ellene kiálló ítészt alaposan elverte. Így bár munkássága semmit sem javult, kedvére eldicsekedhetett azzal, hogy bármikor el tudja páholni a semmiféle küzdősportban nem járatosakat.
https://youtu.be/bSMS9IwtD3Y
Főkép: Stream
Gera Krisztián
